Cassidy, i love you! ♫♪ 4. fejezet

Sziasztok 1D fanok! (:
Először is köszönöm a négy nap alatt a 200+ megjelenítést és persze szeretettel üdvözlöm a 4 rendszeres olvasómat... (: Így 1D nap alatt szorítottam egy kis időt a blogra, mert este mégsem akartam feltenni a fejezetet. És jelentem az érettségim még kémiából is görbült a többi meg mind 3-as 4-es között van... Már csak szóbeli kell és akkor egész szép érettségi bizim lesz :D Bár ez szerintem senkit nem érdekelt, de szeretem mondani ^_^ Jó olvasást!

4. fejezet - Perrie

(Zayn szemszöge)

„Két dolog is megeshet, mikor találkozunk valakivel: vagy barátság szövődik közöttünk, vagy megpróbáljuk meggyőzni a másikat mindarról, amiben hiszünk. Ugyanez történik akkor is, amikor egy izzó széndarab kapcsolatba kerül egy másikkal, vagy megosztja vele a parazsát, vagy a másik túláradása kioltja azt.” - Epiktétosz

Szép lassan sétáltam vissza a többiekhez, közben a telefonomon a twitteremet nézegettem. Mosolyra húzódott a szám, mikor megpillantottam Cassie válaszát. Majd rápillantottam a többi üzenetre, melyek nekem szóltak. Rengeteg rajongó kérdezte, hogy ki az a Cassidy? Meg, hogy mi van közöttünk?

Nem volt kedvem magyarázkodni, meg különben sincs semmi közük hozzá.

Sóhajtva léptem be a kocsmába ismét. A fiúk már rendeltek egy kört, ahogy láttam.

-          Sziasztok! – ültem le újra körükbe.

-          Mi tartott ilyen sokáig? – húzogatta a szemöldökét Brad.

-          Semmi, tweeteltem – mosolyodtam el.

-          Te meg a függőség – csóválta a fejét, miközben rágyújtottam –, meg még higgyem is el, hogy semmi nem volt…

-          Mi lett volna? – nevettem. – Ő mégis csak Cassie…

-          Én is jártam vele – emlékeztetett a velem szemben helyet foglaló srác.

-          Könyörgöm, mi a babakocsi óta barátok vagyunk, sosem tekintettem másképp rá.

-          Eddig – nevetett Collin.

-          Most sem – biztosítottam mosolyogva. – Meg nekem különben is ott van Perrie.

-          Most komolyan jártok? – nézett rám csodálkozva Jazade.

-          Aha, de hát mondtam – lepődtem meg reakcióján.

-          Persze, de azt hittem csak viccelsz – nevetett.

-          Hát nem vicceltem – mosolyodtam el.

A fiúkkal háromig ittunk és rengeteget beszélgettünk, persze Brad többször felhozta Cassie-t. Már kezdtem azt érezni, hogy ő akarja vele újra kezdeni. Hazafelé menet részegen még be is vallotta, hogy most is nagyon bejön neki a lány, amin persze a többiekkel jót nevettünk.

-          Akkor holnap délután összefutunk, nem Superman? – kérdezte Nick ordítva az utcán.

-          De, persze – nevettem.

Amikor beléptem a házba minden a sötétbe burkolódzott. Gondoltam nem kapcsolok villanyt, hogy ne ébresszek fel senkit, hát ez nem volt túl jó ötlet, mert belerúgtam a lépcsőbe és halkan szitkozódva mentem tovább. Lefekvés előtt még küldtem egy jó éjt SMS-t Perrie-nek, mert tudtam, hogy bulizni van a lányokkal. Majd meg se várva a választ lefeküdtem aludni. Az ágyban fekve az járt a fejemben, hogy vajon Cassie és Perrie jól kijönnek-e. Remélem igen.

Reggel szörnyű fejfájással keltem, miközben Wali ugrált az ágyamon.

-          Húgi hagy aludni – dünnyögtem a párnába.

-          De hát itt van Perrie – ült le az ágy szélére.

-          Mi van? – nyíltak tágra a szemeim. – Mennyi az idő?

-          Dél van, mindjárt ebéd – mosolygott rám a tesóm.

Gyorsan a telefonomért kaptam és várt is egy SMS.

Szia kicsim!

Neked is jó éjt! Holnap dél körül megyek. Szeretlek!

x Perry

-          Úr isten! – ugrottam ki az ágyból és rohantam a fürdőbe.

Gyorsan megmostam az arcom, majd a fogam. Pár perc alatt a hajamat is sikerült felzseléznem, majd rohantam vissza a szobába, hogy felöltözzek. Egy melegítőt és egy pólót kaptam elő gyorsan, majd miután belebújtam lesétáltam a lépcsőn.

-          Jó reggelt! – köszöntem mindenkinek aki lenn volt.

-          Neked is kisfiam – szólt ki anya a konyhából.

-          Szia! – mosolyogva bújt a karjaimba Perrie, majd egy gyors csókot váltottunk.

-          Már mindenkinek bemutattak, vagy okozhatók meglepetést? – kérdeztem mosolyogva, bár még mindig álmosan.

-          Nem, mindenkinek bemutattam – sétált ki anya a konyhából.

-          Biztos? – húztam fel a szemöldököm kérdőn.

-          Nem, várj egy valaki kimaradt – mosolygott a terasz felé.

-          Gondoltam – mosolyodtam el én is.

-          Ki az? – érdeklődött a szőkeség.

-          Hát Boris – nevetett Safaa.

-          Boris? – nézett rám kérdőn, én pedig a terasz felé vezettem.

-          Ő Boris – mutattam a fekete shar peire.

-          Jaj, de kis cuki – guggolt le hozzá Perrie és neki álltak játszani.

Míg ő a kutyával foglalkozott én visszamentem a házba és az asztalon várt már egy gőzölgő bögre.

-          Köszi anyu, egy angyal vagy – mosolyogtam rá miközben a kávémat kortyoltam.

-          Nincs mit kicsim – mondta.

-          Nagyon aranyos – csatlakozott hozzánk egy nagy mosollyal a barátnőm.

-          Igen – helyeseltem. – De mondjuk én nem rá gondoltam, amikor megkérdeztem, hogy mindenkinek be lettél-e mutatva.

-          Hanem kire? – kérdezte meglepetten.

-          Nem, Cassie-t még nem ismeri – mosolyodott el Doni, mert rögtön tudta kiről van szó.

-          Van még egy tesód? – lepődött meg, mire elnevettem magam.

-          Valami olyasmi – magyaráztam. – Cassie a legjobb barátom ősidők óta.

-          Na, akkor most már sikerült kíváncsivá tenned, merre bujkál? – kérdezte körülnézve.

-          Szerintem még alszik.

-          Hát, ha veletek volt tegnap és annyit alszik, mint te, akkor előfordulhat – mosolyodott el Perrie.

-          Nem, lényegesen kevesebbet alszik, és előbb is ment haza – nyomtam egy puszit az arcára. – De már két napja talpon volt, szóval előfordulhat.

-          Hogyhogy?

-          Cassie New Yorkból jött haza tegnap – magyarázta Wali.

-          Akkor értem.

Alighogy befejezte a mondatot kinyílt a bejárati ajtó és egy ismerős hang köszöntött minket.

-          Sziasztok! – lépett be a nappaliba Cass frissen és üdén.

-          Szia! – mosolyogtam rá én is.

-          Te biztos Cassidy vagy! – lépett hozzá Perrie. – Én Perrie Edwards vagyok, Zayn barátnője! – nyújtott neki kezet.

-          Szia! – lepődött meg Cass. – Cassidy Garin, a legjobb barát! – fogadta el Perrie kezét.

-          Na, most már mindenkit ismersz – mosolyogtam rájuk.

(Cassie szemszöge)

Furcsa volt itt állni és kezet rázni egy lánnyal, akit a tévéből ismertem. Perrie nagyon kedves volt velem, egyáltalán nem tűnt féltékenynek, ami meglepett, nem ilyennek képzeltem. Persze tudtam, hogy Zaynnel egy ideje együtt vannak, de nem gondoltam, hogy itt találkozunk. Arra számítottam, hogy csak Londonban ismerem meg. Igen, este eldöntöttem, hogy megyek Zaynnel Londonba, reggelinél meg is beszéltem apuval, aki rögtön bele is ment, mondván hogy egy hét neki bőven elég belőlem. Na szép, a saját apám ilyet mond…

-          Na gondolkoztál azon, amit tegnap este kérdeztem? – kérdezte egy beszélgetés közben Zayn.

-          Persze – mosolyodtam el halványan.

-          Miről van szó? – érdeklődött Perrie.

-          Megkérdeztem Casst, hogy eljön-e velem Londonba a jövő héten, mert szeretném, ha a srácok is megismernék – magyarázta barátnőjének.

-          Ez egy tök jó ötlet – lelkesedett. – Aztán együtt mentek New Yorkba?

-          Ez a terv – nevetett Zayn.

-          És nem csak terv – mosolyodtam el.

-          Szóval jössz? – kérdezte meglepetten.

-          Apu azt mondta neki mindegy mennyit vagyok itt, szóval tőle már ma haza repülhetnék, tehát igen, megyek veled Londonba – mosolyogtam.

-          Ez szuper – ölelgetett Perrie, ezen kicsit meg is lepődtem.

-          Na, de én most megyek – bontakoztam ki a karjaiból.

-          Hova? – értetlenkedet Zayn.

-          Jaj Superman, rajtad kívül is vannak ám barátaim akik látni szeretnének – mosolyogtam, majd elindultam kifelé.

-          Cassie? – hallottam a nevem a hátam mögött.

-          Igen Zayn? – fordultam meg.

-          Örülök, hogy jól kijössz Perrie-vel. – mosolyodott el.

-          Aranyos lány – erőltettem az arcomra egy mosolyt.

-          Csak nem Braddel találkozol? – kérdezte vigyorogva.

-          Nem, most épp egy nőnemű barátommal. – válaszoltam és kiléptem az ajtón.

Mit akart ezzel a Brad dologgal?! Nem igazán értettem, de nem is akartam most megérteni. Jelen pillanatban egy barátnőre volt szükségem, tehát tárcsáztam Mackenzie számát.