Cassidy, i love you! ♫♪ 19. fejezet

Sziasztok!
Itt is vagyok a fejezettel. (: Bár ez egy kicsit most rövid lett. :/ Majd holnap érettségi után igyekszem sokkal-sokkal hosszabbat írni. :) Megosztok veletek egy kis információt. Eddig 59 oldalt írtam Wordbe és az egész történet az idézetekkel együtt 22 647 szó :D Jó olvasást és várom a véleményeket!

19. fejezet - Kedvellek!

(Cassie szemszöge)

 „Dühös vagyok, mert nagyon kedvellek, anélkül, hogy bármit is tudnék rólad.” – Született feleségek c. sorozat

Olyan sokat nevettük, főleg Louis beszólásain.

Egyszer csak észrevettem, hogy Zayn kezei eltűntek a derekamról.

-          Ki megyek rágyújtani – mormolta mosolyogva és nyomott egy puszit a homlokomra.

-          Várj! – kiabáltam utána, majd odasétáltam hozzá és megfogtam a kezét. – Én is jövök.

Nem mondott semmit, csak elmosolyodott. Elindultunk a hátsó kijárat felé, közben hallottuk, hogy a többiek felnevettek.

A rakodó udvaron leültem egy felborított ládára, majd miután meggyújtotta a cigijét ő is helyet foglalt mellettem.

-          Beszéltél Perrie-vel? – tettem fel a kérdést, ami egész este a fejemben motoszkált.

-          Igen – fújta ki a füstöt.

Furcsa volt, de nem foglalkoztam vele.

-          Nagyon kiakadt? – tettem fel a következőt.

-          Az mi? – bökött a hátamra, ahelyett hogy a kérdésre válaszolna.

Először nem tudtam mire gondol, aztán félre söpörte a hajam a lapockámról és rájöttem mire kíváncsi. Teljesen elvörösödtem, hisz nem gondoltam volna, hogy felfedezi a tetkómat.

-          Az a nevem? – nézett rám elkerekedett szemekkel.

-          Hát, ha az arab tudásom nem csal, akkor igen – sóhajtottam.

-          Mikor csináltattad?

-          Két éve, miután eljöttem – mosolyogtam rá.

-          Miért?

-          Hogy legyen mi emlékeztet rád – vontam vállat, mire megcsókolt.

Az égő cigit kiejtette a kezéből és az arcomat két tenyere közé fogta.

-          Most már nekem is csináltatnom kell egyet, ami a te nevedet ábrázolja – suttogta.

-          Dehogy kell – nevettem.

-          Nem szeretnéd, ha magamra tetováltatnám a neved? – lepődött meg.

-          Nem – haraptam az ajkamba, majd elkeseredett arca láttán hozzá tettem. – Még nem.

-          Szóval akkor kapok majd rá engedélyt? – kérdezte mosolyogva.

-          Talán, egyszer – mosolyogtam rá. – Menjünk vissza, Louis biztos már vad történeteket terjeszt rólunk.

-          Lehet – nevetett Zayn.

Kézen fogva indultunk vissza. Zayn még visszarendezte a hajam, hogy a többiek ne vegyék észre a kis tetkót a hátamon és nevetve csatlakoztunk hozzájuk.

-          Mi van Zayn az egész dobozt elszívtad? – kérdezte viccesen Liam.

-          Lehet, az én tüdőm én teszem tönkre – vont vállat és leültetett az ölébe.

-          Mack és Niall hova tűntek? – néztem körbe, mert nem láttam őket sehol.

-          Elmentek sétálni – kezdte Louis.

-          Meg kaját venni, mert Niall éhes – fejezte be Harry.

-          Mi? De hát megette Mackenzie maradékát is. Nem lehet éhes – hüledeztem.

-          Niall már csak ilyen – vont vállat Lil.

(Mackenzie szemszöge)

-          Éhes vagyok! – mondta már sokadszorra Niall.

-          Mondtad már – nevettem.

-          Tényleg nem tudod merre van egy bolt, vagy egy gyors étterem? – nézett rám nagy kék szemeivel, amitől el tudtam volna olvadni.

-          Mondtam, hogy várjuk meg Cassie-éket, ő a new yorki, ő tudja mi hol van – öleltem meg.

-          Nézd egy McDonald’s – mutatott a hátam mögé. – Van Isten!

-          Ezek szerint – nevettem el magam és kézen fogva elindultunk a kajálda felé.

Mikor beléptünk minden szem ránk szegeződött. És pár pillanat alatt a mekiben tartózkodó összes lány sorban állt Niall autogramjaiért.

-          Nem volt ez jó ötlet Horan! – súgtam a fülébe.

-          Igen most már tudom – grimaszolt.

Mikor sikerült az összes lányt lerázni, úgy lépkedtünk oda a pulthoz, mintha maga a megváltás várna ránk.

-          Egy McChickent menüt, természetesen nagyot – mosolygott a pénztárosra. – Mack, te kérsz valamit?

-          Majd iszok a kóládból – mosolyogtam rá.

-          Oké, akkor ennyi lesz.

Sec-perc alatt megkapta a rendelését és leültünk az egyik asztalhoz.

-          Zayn és Cass olyan cukik – ábrándoztam.

-          Mi is azok vagyunk – nyomott egy puszit az arcomra, ami majonézes lett tőle. – Hupsz, olyan lettél.

-          Ha most lenyalod és sikítozva rohanok innen ki – nevettem el magam és egy szalvétával törölgettem az arcom.

-          Pont arra készültem – kuncogott evés közben, mire elvettem a kóláját és iszogatni kezdtem.

Sokáig csak így csendben ültünk egymás mellett. Én néztem ki a fejemből, ő pedig evett. Egyszer csak megbökte a vállam.

-          Mack?

-          Igen? – néztem rá kíváncsian.

-          Kéred az utolsó sült krumplim? – mutatott a dobozra.

-          Oh, köszi – vettem ki és elkezdtem majszolgatni, majd az egész törzsemmel felé fordulta. – Miért adtad nekem az utolsó krumplit?

-          Mert kedvellek – pirult el.

-          Jaj Niall – öleltem meg teljesen elvörösödve.

A sült krumpli és az, hogy kedvel felért egy szerelmi vallomással. És én ettől most oda vissza voltam.