Cassid, i love you! ♫♪ 22. fejezet

Sziasztok!
Ezer meg egy bocsi, hogy nem hoztam előbb a fejezetet, főleg Monától :( Kicsit zsúfolt volt a hétvégém és nem jött össze az írás, viszont most sikerült befejeznem és így pár perccel éjfél előtt felteszem, ígérem, holnap rendesen lesz rés :) Jó olvasást és várom a kommenteket!

22. fejezet - Baj van?

(Cassie szemszöge)

„Tudni azt, hogy az élet megy tovább, és olykor vaktában osztogatja a bajt, fontos felismeréssé vált számomra.” – Reményik László

Egész délután a koncertre készültünk a lányokkal. Sosem gondoltam volna, hogy egy One Direction koncert ennyire felvillanyoz mindhármunkat. Emlékszem, mikor tavaly koncerteztek a városban Lily minden áron el akart rángatni rá, de én nem voltam hajlandó elmenni, így Maeg ment vele. Nem akartam akkor még találkozni Zaynnel, nem éreztem magam kész rá.

Most viszont úgy megyünk el mindhárman, hogy valamilyen szinten kötődünk a srácokhoz. Én és Mack, mint valamelyik tag barátnője, Lil pedig… Hát az ő helyzete kicsit bonyolult. Mivel még ő sem tudja, hogy a múlt éjszaka után mi lesz közte és Harry között, de ő így is a fellegekben jár.

-          Mit vegyek fel? – ült tanácstalanul az ágyamon Mackenzie.

-          Ezt… meg ezt – dobálta ki a ruhadarabokat a szekrényemből Lil.

-          Héj-héj-héj – kiabáltam rá. – Ki mondta, hogy az én szekrényemből öltözködünk?

-          Én, most – vigyorgott rám Lily. – Nem akarok már haza menni.

-          Rövidnadrág? Zöld top? – kérdezte Mack.

-          Nem lesz hideg? – kérdeztem én.

-          Nem – nevetett a harmadik lány.

Mack kicsit félve, de belebújt újdonsült barátnője által választott ruhába. Míg én mosolyogva figyeltem, ahogy újra áttúrta a szekrényem, most épp saját magának keresve ruhát.

-          Ugye ezt nem akarod felvenni? – vett elő egy masnis topot.

-          Nem – ráztam a fejem.

-          Király – vigyorgott és a top, valamit egy rövidnadrág kíséretében elvonult a fürdőbe.

Mackenzie tanácstalanul állt a cipőkkel teli fiók előtt, mire mosolyogva odavittem a szekrényhez egy széket, hogy segítsek neki. Tudtam, hogy van valahol egy ugyanolyan zöld balerina cipőm, mint amilyen a top, amit Lil választott neki. A szekrény tetején meg is találtam az ismerős dobozt.

-          Tessék – adtam le neki.

-          Jaj, köszi – mosolygott csillogó szemekkel.

-          Ugyan, nincs mit.

-          Kész vagyok – ugrált be az ajtón Lily.

-          Csodaszép vagy – nevettem.

-          Köszi, ugye cipőt is kapok – pislogott rám.

-          Aki keres az talál – nevetgéltem és eldőltem az ágyon.

Rajtam még mindig melegítő nadrág és egy kinyúlt top volt.

-          Te nem készülődsz? – kérdezte csodálkozva Mackenzie, miközben egy pár zöld fülbevalóra akadt az ékszereim között.

-          Majd átöltözök, ráérek – néztem az órára, ami háromnegyed ötöt mutatott, a koncert pedig hétkor kezdődött.

-          De mit fogsz felvenni? – kíváncsiskodott Lil, mikor megtalálta a fehér csipkés balerinámat, de jó, hogy én mindig megveszem azt ami épp tetszik.

-          Farmert és topot. Tudod én nem akarok megfázni… - vigyorogtam.

-          Tudod, mi meg tetszeni akarunk a pasijainknak – nyújtott rám nyelvet Lil.

-          Álljon meg a menet, nem azt mondta, hogy nem jártok Harryvel? – kérdeztem.

-          Még nem – nevetett a lány.

-          Mondjuk ebben van valami – mosolygott Mackenzie.

-          Szeretem, hogy ti mindent ilyen mézes mázosan képzeltek el – sóhajtottam. – Azon nem gondolkodtál Lily, hogy Hazzanak csak jó társaság kellett tegnap éjjelre?

-          Ezt most fejezd be Cassidy – förmedt rám sértődötten.

-          Jó-jó – emeltem fel a kezem megadóan. – Csak eszembe jutott.

Hogy eltereljem a témát a szekrényemből előszedtem a legfelső ruhadarabokat, ami egy Minnie egeres top és egy piros farmer volt.

-          Jaj, de jól néz ki, ezt én miért nem láttam eddig? – kérdezte csodálkozva Lily a topomat nézve.

-          Talán, mert Londonban vettem – jutott eszembe a shoppingolós délután Perrie-vel.

Miután felöltöztem letelepedtünk a tévé elé. Negyed hétkor pillantottam az órára.

-          Basszus lányok, menni kellene! – nevettem el magam.

-          Tényleg – kezdett el szedelődzködni Lily.

Anyutól gyorsan elbúcsúztam lenn az étteremben, mondtam neki, hogy nem tudom, mikor jövök, de nyugodtan zárjon majd be, mert van nálam kulcs mind a két ajtóhoz.

Egy taxit leintve indultunk el az arénához. Már hatalmas tömeg gyűlt össze az ajtók előtt. Meg sem próbáltunk ott bejutni, hisz talán egy száz méterrel arrébb hatalmas tábla hirdette: VIP bejárat.

-          Helló! – köszöntem kedvesen a biztonsági őrnek.

-          Jó szórakozást lányok! – mosolygott ránk, miután ellenőrizte a jegyeinket.

Kaptunk kis VIP kártyákat, amikkel szabadon járhattunk kelhettünk a színpad mögött.

Ahogy megálltunk a One Direction feliratú ajtó előtt egy kis gombóc nőtt a gyomromba.

Tétován bekopogtam, majd egy ’szabad’ után bedugtuk a fejünket az ajtón.

-          Sziasztok! – mosolyogtam a srácokra.

-          Helló! – nyitotta ki jobban az ajtót Niall, hogy bemenjünk.

-          Mi újság? Könnyen bejutottatok? – vigyorgott Harry.

-          Azt a kettőt ott le se lehetett egész nap lőni. – mutattam a barátnőimre. – Egyébként egész jól vagyok. És köszi a biztonságos bejuttatást. Zayn merre jár?

-          Telefonál, mindjárt jön – nyugtatott meg Liam, és már nyílt is az ajtó.

-          Sziasztok! – lépett hozzám mosolyogva és hosszan megcsókolt.

-          Baj van? – néztem zavart tekintetében.

-          Nincs, mert? – játszotta a hülyét.

-          Zayn Jawadd Malik, hány éve ismerjük egymást? Ne mondd, hogy nincs semmi, mert látom, hogy van – bújtam ki a karjaiból.

-          Izgulok a koncert miatt.

-          Biztos csak ennyi? – bújtam újra hozzá.

-          Biztos.

-          Jaj csajok, be kell mutatnom nektek valakit – nevetgélt Lou az ajtóból.

-          Kit? – kíváncsiskodtunk mind a hárman.

-          Sziasztok Mona vagyok! – mutatkozott be egy kedves ázsiai lány.

-          Szia én Cassidy!

-          Én meg Lily! – mondta rögtön utánam.

-          Szia Mackenzie vagyok! – zárta a sort.

-          Hachi a hotel recepciósa – világosított fel Louis.

Nagyon szimpatikusnak találtam a lányt, és láttam hogy a legjobban a mi Boo Bearünk bizalmát nyerte el. Aranyos lány volt, az elején kicsit visszahúzódó, de hamar megtaláltuk a közös hangot.

A koncert előtt pár perccel Harry még mindig a telefonján lógott.

-          Na mi van? – kérdezte tőle Zayn, mikor visszajött az öltözőbe.

-          Jess még mindig nem veszi fel és fogalmam sincs hol lehet – mondta a srác gondterhelt arccal.

-          Ki az a Jess? – néztem barátomra gondterhelten.

-          Jessica Coleman – válaszolt mosolyogva. – Ő írta az egyik dalunkat, itt lakik New Yorkba és megígérte, hogy ma itt lesz, de még nem ért ide.

-          Biztos nemsokára megérkezik – nyugtatgattam őket.