Cassidy, i love you! ♫♪ 17. fejezet

Sziasztok!
Szép szombatot Directionerek (: Végre itt van a nyári szünet, azt hiszem a tegnapi volt az utolsó tanítási nap. Remélem mindenkinek jól sikerült az év vége... Én jövő keddel szóbelizek és akkor majd elmondhatom, hogy nekem is vége :D Jó olvasást és holnap már a vacsival jövök :D

17. fejezet - Meglepetés!

(Cassie szemszöge)

„A meglepetés a legnagyobb ajándék, amit az élet megadhat nekünk.” – Borisz Leonyidovics Paszternak

Vigyorogva ugráltam be a konyhába.

-          Szia Anya!

-          Hello Cass! – mosolygott rám. – Ilyen jó volt az előadás?

-          Mi? Ja, az ellógtam – legyintettem.

-          Tudom, hogy megígértem, hogy nem szólok bele az egyetemi dolgaidba, de nem lesz ebből baj? – dőlt neki a pultnak, miközben én felpattantam mellé.

-          Nem, Fred kiszámolta, még ezen kívül háromszor lóghatunk, bár én nem tervezem többet – mosolyogtam anyura.

-          Te tudod Kicsim – mosolyodott el és tovább kavargatta a levest. – Akkor minek is köszönhető a jókedv?

-          Hát miután eljöttünk a suliról Freddel benéztünk egy új állatkereskedésbe, majd Zayn felhívott, hogy találkozhatunk-e – Zayn nevénél anyu mosolya még szélesebb lett. – Aztán a Central Pakban összefutottunk és elvittem egy gyors városnézésre. A Empire State Buildingnél megkergettek a rajongók és mikor sikerült elbújnunk előlük Zayn megcsókolt – daráltam kipirulva.

-          Mit mondtam a cipőről a konyhapulton? – nézett rám rosszallóan, én pedig észre se vettem, hogy a nagy mesélés közben felhúztam a térdem.

-          Bocsi – lógattam vissza a lábam. – Ennyi a reakció?

-          Én örülök nektek – nevetett.

-          Jaj Anyu úgy szeretlek! – öleltem meg.

-          Na nyomás fel átöltözni – nevetett.

-          Igenis főnök – futottam ki a konyhából.

(Harry szemszöge)

-          Zayn merre van? – ültem le Niall mellé, aki épp csirkével tömte magát.

-          Nem tudom, tizenegy körül elment, de nem mondta hova – vont vállat Lou a kanapén.

-          Gondolom Cassie-vel találkozott – mosolygott két falat között Niall.

Hirtelen kinyílt az ajtó és az imént emlegetett srác lépett be rajta hatalmas mosollyal.

-          Sziasztok! – huppant le velem szembe.

-          Szia! Merre jártál? – tettem fel vigyorogva a kérdést, mert sejtettem mi áll a jókedve mögött.

-          Várost néztem – nevetett.

-          Csak nem Cassie-vel? – tettem fel a kérdést.

-          Igen, de miért faggatsz Hazza?

-          Mivel látszik, hogy magadtól nem igazán mondod el – nevettem el magam, mire a többiek is az asztalhoz gyűltek.

-          Mert meglepetésnek szánom – vont vállat és átment a szobánkba.

Tudtam, hogy nincs értelme faggatnom, mert úgy sem fog semmit sem mondani, két év alatt ennyire megismertem már Zaynt, de azért mégis zavart, hogy feltűnően jó kedve van és hiába kérdeztem rá, nem mondta el.

(Cassie szemszöge)

Már átöltözve üldögéltem újra anyu mellett a konyhában. Általában a péntekek így teltek, én tanultam vagy csak néztem, ahogy anyu kísérletezett. Egyszer csak nyílt az ajtó és anyuval egymásra néztünk, hisz egyikünk sem várt senkit. Végül sóhajtva mentem ki.

-          Elnézést, de zárva vagyunk! – álltam meg a konyhaajtóban, mint aki szellemet lát.

-          Meglepetés! – nevetett Mackenzie.

-          Mack? Úr isten, Mack – ugrottam a nyakába. – Mit keresel itt?

-          Hiányoztatok – nevetett.

-          De hát, mi lesz a melóval? – lepődtem meg.

-          Nem foglalkozz vele – legyintett.

-          Gyere, bemutatlak anyunak – ragadtam karon és húztam magam után. – Anya, Anya!

-          Igen Cass? – nézett ránk érdeklődve.

-          Had mutassam be… - de Mack közbe szólt.

-          Jó napot Mackenzie Darell – nyújtotta a kezét.

-          Tegezz nyugodtan, Beverly vagyok! Már sokat hallottam rólad – rázott vele kezet mosolyogva anya.

-          Ugye nem jelentkeztél be egy szállodába sem? Nálunk kell maradnod! – lelkesedtem.

-          Jó, hogy te hozod fel, mert én nem akartam ennyire tolakodni – nevetett zavartan.

-          Akkor segítek felcipelni a cuccaidat – rohantam ki.

A két bőröndöt együtt cipeltük fel az emeletre, majd csináltam helyet a szobámba Macknek, mivel a kis lakásban már nem volt hely vendégszobának.

Mackenzie még örült is neki, közölte, hogy legalább minden este pizsama partizhatunk. Ezen jót nevettünk.

-          Na mesélj, mi történt, hogy így fel vagy pörögve? – feküdt az ágyamon.

-          Utálom, hogy ennyire kiismerhető vagyok – morogtam egy picit, majd mosolyogva folytattam. – Csókolóztunk Zaynnel.

-          Úr isten. Mi? Mikor? – ült fel csillogó szemekkel.

-          Kb. két órája – nevettem el magam.

-          Na és milyen volt? – faggatott.

-          Hát pillangók repkedtek a gyomromban, és annyira jó volt, és olyan gyorsan történt minden – egy épkézláb mondatot nem tudtam összerakni.

-          Te teljesen belezúgtál – sikítozott.

-          Lehet – mosolyogtam rá kipirulva. – Zaynbe nem nehéz beleszeretni…

-          És te még tagadtad, hogy bejön – bokszolt a vállamba.

-          Akkor még úgy éreztem, hogy nem lesz semmi – dörzsölgettem játékos mozdulata után a kezem.

Egyszer csak neszezésre lettünk figyelmesek. Mindketten elhallgattunk és csendben várakoztunk.

-          Betörő? – kérdezte suttogva Mack.

-          Nem hiszem, azt anyu elintézte volna – ráztam a fejem.

Egyszer csak hármat kopogtattak az ajtómon, majd kis szünet után megint hármat. Én pedig hangosan felnevettem.

-          Gyertek be! – szóltam ki.

-          Szia…sztok! – lépett be a két legjobb barátnőm az ajtón.

-          Beverly nem mondta, hogy vendéged van – lepődött meg Lily.

-          Ő itt Mackenzie – kezdtem a bemutatást. – Mack ők pedig a barátnőim, Lily és Maegan.

-          Sziasztok! – köszönt nekik kedvesen a lány.

-          Fredet hol hagytátok? – kérdeztem felhúzott szemöldökkel.

-          Brian azt mondta veled volt – csodálkozott Maeg.

-          Igen, de aztán kivitt a Central Parkba és azóta nem láttam.

-          Mit csináltál egyedül a Central Parkban? – nézett rám gyanakvóan Lil.

-          Nem volt egyedül – nevetett Mack.

-          Úr isten! Te a One Directionnel találkozgatsz és nekem nem szólsz? – fonta a kezét a nyakamra.

-          Nyugi, csak Zaynnel találkoztam – hámoztam le a kezeit.

-          Szerencséd – nevetett Lily.

-          Tényleg, Niall tudja, hogy itt vagy? – fordultam Mackhez, aki zavartan túrt bele a hajába.

-          Nem igazán. Nem. – mondta végül egy fél mosollyal.

-          Nem szóltál neki? De hát miért? – lepődtem meg.

-          Meglepetésnek szántam – vörösödött el. – Ma itt vacsiznak nem?

-          De – nevettem.

-          Ácsi, itt vacsizik az egész banda és te nem szóltál róla? – háborodott fel Lil.

-          Pont ezért nem – nevettem.

-          Jöhetek igaz? – pislogott rám angyalian.

-          Hát, ha tudsz normális ember módjára viselkedni…

-          Persze, hogy tudok – lelkendezett.

-          Hát én ebben nem vagyok biztos – szólalt meg végre a szőkeség. – Felhívom Fredet, merre van, mindjárt jövök.

-          Oké – szóltam utána, mikor kiment a szobából.

-          Szóval ott tartottunk, hogy te és Niall – nézett Mackenzie-re Lily. – Mióta tart ez? Már bocs, ha túl személyes vagyok, de Cassie barátai az enyémek is.

-          Feltéve, ha ismerik a One Directiont – tettem hozzá röhögve.

-          Talán egy hete randizgatunk – mosolygott Mack, most teljesen más volt, mint mikor megismertem, sokkal zárkózottabbnak tűnt, lehet, hogy az Lily hatása…

-          Akkor még semmi komoly? – folytatta a faggatást.

-          Semmi komoly – ismételte londoni barátnőm.

-          Hát akkor drukkolok nektek – biztatta Lily.

Furcsa volt ezt hallani, mintha már nem tudom milyen régóta lennének barátnők. Nagyon örültem neki, hogy ilyen jól kijöttek.

-          Na és mit csináltatok Zaynnel? – fordult felém Lil.

-          Várost néztünk – mosolyodtam el.

-          Ezért vagy ilyen vörös? – húzta fel kérdőn a szemöldökét. – Hol csókolóztatok, na mesélj!

-          Megjöttem! – lépett be a szobába Fred, nyomában Maeggel. – Hallom hiányoztam.

-          Helló Mackenzie vagyok! – mutatkozott be mosolyogva a mellettem ülő lány.

-          Szia! Én Fred! – vigyorgott rá a srác a szöszi mellől.

-          Oké, ez megvolt. Most pedig Cassie szépen elmeséli, hogy hol csókolózott Zaynnel – csillogtak türelmetlenül Lily szemei.

Fél szemmel Fredre pillantottam, arcvonásai egy pillanatra megkeményedtek, majd mikor látta, hogy őt figyelem elmosolyodott.

-          A Times Squaren – sóhajtottam.

-          Ez egy olyan tág fogalom – mosolyodott el Maegan.

-          Oké, tudjátok hol van a 41. utcánál az a magas, nagy kapus bérház? – néztem rájuk, mire mindhárman bólogattak.

-          Menekültünk a rajongók elől és ott a kapualjban – magyaráztam.

-          Hú, ez tök romantikus – ölelgette a párnámat Lily.

-          Tényleg az volt – mosolyogtam.

-          Akkor most egy világsztárral jász? – tette fel a nagy kérdést Fred.

-          Még nem – válaszolt helyettem Mack. – Vagyis gondolom a Perrie ügy még nincs lezárva…

-          A gondolataimban olvasol te lány – nevettem.

-          Perrie? Perrie Edwards? – érdeklődött Lil.

-          Igen, ő Zayn jelenlegi barátnője – sóhajtottam. – Aki mellesleg kegyetlen jó fej volt velem…

-          Fú, biztos ki fog akadni, hogy lenyúltad a pasiját – nevetett Maeg.

-          Végül is nem voltatok olyan jó barátnő, nem? – nézett rám Mack.

-          Nem hát – mosolyodtam el halványan, de belül mégis fájt, hogy kezdtünk egész jóban lenni Perrie-vel és most ez van.

Pár óra múlva a három egyetemista barátom lelépett. Lily közölte, hogy valami hatalmas belépőt tervez, próbáltam lebeszélni, de nem úgy nézett ki, mint aki őszintén mondja, hogy nem csinál semmi hülyesége.

Mackenzie-vel pedig lementünk segíteni anyunak.