Cassidy, i love you! ♫♪ 10. fejezet

Sziasztok!
Hatalmas dobpergést kérek :D Tudom azt mondta, hogy csak holnap hozom, ha elkészülök vele, de ma az istennek sem tudtam magam rávenni a tanulásra, így írtam és írtam és írtam és jéé kész a fejezet :D Remélem tetszeni fog... :$ Egy dolog miatt meg fogtok kövezni, az pedig az, hogy most vasárnapig biztos nem lesz fejezet... Bocsi előre is, utána viszont igyekszem visszatérni a jó szokásomhoz és a napi fejezetekhez... :D Jó olvasást és írjatok véleményeket! (:

10. fejezet - Telefon

(Cassie szemszöge)

„A telefon célja a kapcsolattartás megkönnyítése, ehhez képest mi mindent csak megnehezítünk vele.” – Nana c. anime sorozat

Reggel szörnyű fejfájással keltem, el sem tudtam képzelni, hogy mennyit ihattam tegnap. Mikor kiléptem a szobámból még az egész ház csendbe burkolózott. Lesétáltam a konyhába, hogy kezesek valamit a fájdalomra. A szekrényeket átkutatva csalódottan kellett rájönnöm, hogy semmit nem tudok, hogy hol van, így meg kell várnom míg, valaki felébred és megszán egy kis fájdalomcsillapítóval.

Kezdtem éhes lenni, így hát úgy döntöttem, hogy azt csinálok reggelire, amihez a legjobban értek: palacsintát.

El kezdtem előszedni a hozzávalókat. Majd egy nagy tálba összeállítottam a tésztát, ami először túl híg lett, így még lisztet kellett hozzá adnom… Amikor megláttam az alaptészta mennyiségét, kicsit elkeseredtem, hogy megint egy hadseregre készülök, mikor csak hatan vagyunk, de bíztam a fiúk gyomrában, így neki álltam kisütni a palacsintát. Miután az első kettő sütést hősiesen megettem, mert elszakadt én már teljesen tele voltam.

Az utolsó palacsintát sütöttem, miközben a lépcső nyikorogva jelezte, hogy valaki felébredt.

-          Jó reggelt törpilla! – mosolygott rám kómásan Louis.

-          Neked is Lou! – mosolyodtam el. – Nem tudsz nekem egy aszpirint szerezni.

-          Dehogynem, nekem is szükségem lesz rá – vonult ki a konyháról, mire elnevettem magam.

Louis sikeresen szerzett nekünk gyógyszer, amit miután bevettem pillanatok alatt elmúlt a fejfájásom.

Miután Louval kiviccelődtük magunkat azon, hogy milyen borzalmasan festünk mindketten, leültünk reggelizni.

Épp egy újabb palacsintát tömtem a számba – mert Louis kitalálta, hogy nézzük meg mennyi fér egyszerre a szánkba –, mikor megláttam Niall a lépcsőfordulóban. Addig a pillanatig nem igazán tudatosult bennem a tegnap esti csók.

-          Jó reggelt! – nyomott egy puszit a fejemre álmosan, mire Louis érdeklődő mosollyal nézett rám.

Gyorsan felpattantam a székről és nagy nehezen lenyeltem a számba tömött palacsintákat, majd meg sem álltam a konyháig.

-          Niall? – túrtam bele a hajamba zavaromban.

-          Már el is van felejtve – kacsintott rám, miközben palacsintát pakolt a tányérjára.

-          Komolyan? – lepődtem meg.

-          Persze Cass, csak egy csók volt… Részegek voltunk, megesik az ilyen – biztosított az ír srác.

-          Örülök, hogy te is így gondolod – öleltem meg, majd meghallottam egy ismerős dallamit.

-          Mi ez? – érdeklődött Niall.

-          Cassie csörög a telefonod – kiabált Louis.

-          Megyek – bújtam ki a szöszi karjaiból és már rohantam is a nappali fel. – Haló!

-          Cassidy Garin! – fújtatott a vonal másik végén a barátnőm, Lily.

-          Szia Lily! – mosolyodtam el.

-          Most mélységesen csalódtam benned Cass – mondta komoly hangon.

-          Mért? – lepődtem meg, miközben zavaróan gyűltek körém a ház lakói.

-          Mert elfelejtetted azt a röpke tényt megemlíteni, hogy ismered a One Directiont – hallottam, hogy elmosolyodott.

-          Dehogy ismerem őket – nevettem. – Zaynnel kisgyerekkorunk óta barátok vagyunk, csak őt ismertem, a többiekkel csak tegnap találkoztam.

-          Persze, barátok – nevetett fel hisztérikusan. – Gyönyörű szalagcímmel jöttetek ám le…

-          Szalagcímmel? – lepődtem meg.

-          Igen – próbálta visszafojtani a nevetést. – „Zayn Malik máris lecserélte barátnőjét”

-          Hát emiatt nem kell aggódni – mosolyogtam.

-          De gyönyörű képek vannak mellékelve – nevetett újra, most már önfeledten. – Ahogy vásárolgattok, meg a parkolóban ölelget, jaj a kedvencem, mikor beülsz a volán mögé… Te tudsz vezetni?

-          Aha, csak kicsit régen vezettem már – túrtam újra a hajamba, mert ezt nem itt akartam elmagyarázni Lilynek.

-          Oké, értem. Igazából azért hívtalak, hogy mikor jössz haza?

-          Majd jövő héten – próbáltam magam kiverekedni a fiúk gyűrűjéből.

-          Mikor pontosan? Ki megyünk eléd a reptérre – lelkesedett.

-          Öm nem tudok, várj! – emeltem el a kagylót. – Zayn, mikor megyünk pontosan New Yorkba?

-          Jövő csütörtök ön – adta a választ a legjobb barátom.

-          Most komolyan a One Directionnel repülsz haza? – sipítozott Lily.

-          Ühüm – bólogattam zavartan.

-          Be kell mutatnod Harrynek, érted muszáj! – ordította én pedig elképzeltem, ahogy ott állok előtte és a vállaimnál fogva rángat.

-          Egy esetbe, ha nem hisztériázol – adtam neki ultimátumot.

-          Megoldható – mondta elgondolkodva.

-          Hát remélem is – nevettem.

-          Én leteszem, megjöttek a srácok és tanulunk. Szia Cass! Akkor majd csütörtökön – köszönt el.

-          Igen. Szia Lily! – tettem le a telefont.

Sóhajtva fordultam meg és az öt fiú ott állt velem szemben karba tett kézzel.

-          Kivel diskuráltál? – kérdezte fürtöske.

-          Nem mintha rád tartozna, de az egyik barátnőmmel… - vigyorogtam. – Zayn New Yorkban címlap sztori lettünk.

-          Mondtam én, hogy kell a napszemüveg – nevetett velem.

Én visszamentem a konyhára egy kis üdítőért, mikor újra csörgött a telefonom.

-          Zayn! Vedd fel, tuti anya az és rád kíváncsi – mondtam, miközben a poharamba kortyoltam.

-          Nem anyád az. – hozta be a telefont. – Mackenzie!

-          Szia Mack! – ugráltam ki vidáman a nappaliba.

-          Szia Cass! – nevette el magát, gondolom elképzelte mit művelek.

-          Te is az újság miatt hívsz? – érdeklődtem.

-          Nem, ma dolgozok, ha gondolod beugorhatsz…

-          Persze, ott leszek, hánytól dolgozol?

-          Majd csak kettőtől, szóval ráérsz – nevetett.

-          Rendben, akkor három körül benézek. Szia! – tettem le, nem is várva választ.

-          Ki tudja, hogy merre van a Nando’s? – érdeklődtem, mire Niall majdnem kiugrott a bőréből.

-          Én, én, én, én! – jelentkezett az ír manó, mint az iskolában.

-          Akkor te jössz velem – nevettem.

-          Minek mész a Nando’sba? – érdeklődött Zayn.

-          Mack ott dolgozik – világosítottam fel.

-          Oké, több magyarázat nem kell. Én is megyek! – vigyorgott, majd a telefonjára nézett. – Vagy mégse, ma Perrie-vel találkozok…

-          Akkor én megyek – vigyorgott Harry.

-          Oké – nevettem újra. – Lesz két gardedámom is.

-          Kellenek a testőrök – álltak egymással hátast Niallel és James Bondot játszottak, ami miatt én megint fogtam a hasam a röhögéstől.

Miután kinevettük magunkat és eleget fetrengtem a kanapén úgy döntöttem, hogy felmegyek felöltözni, hogy tényleg három körül oda érjünk a Nando’sba.