Cassidy, i love you! ♫♪ 18. fejezet

Sziasztok!
Itt is vagyok egy újabb fejezettel! (: Végre itt a közös vacsora első fele... Holnap hozom a másik felét (: Jó olvasást és várom a véleményeket! :D

18. fejezet - A vacsora

(Cassie szemszöge)

„A remény jó reggeli, de rossz vacsora!”

Mackenzie-vel összetoltunk pár asztalt, hogy kényelmesen elférjünk. Egyszer csak Chelsea állított be a pincér egyenruhájában.

-          Szia Chels! Mit csinálsz itt? – üdvözöltem két puszival.

-          Szia Cass! Beverly mondta, hogy segítségre van szükség, és mivel épp nincs programom, szívesen beugrottam – válaszolt mosolyogva.

-          Szóval Anyu hívott be… Jaj, majd el felejtettem – tereltem magam mellé Macket. – Ő itt Mackenzie egy londoni barátnőm. Mack ő Chelsea az egyik pincérnőnk – mutattam be őket egymásnak.

Miután megismerkedtek mi felmentünk átöltözni, míg Chels befejezte a terítést és a többi asztalt félre tolta, hogy elférjünk.

-          Mit vegyek fel? – nyitottam ki sorra a szekrényajtókat.

-          Ruhát – mosolygott Mack.

-          Kösz – néztem rá tettetett dühösséggel.

-          Mármint ezt! – húzott ki a szekrényből egy barack színű fodros ruhát.

-          De nem kiöltözős vacsi lesz – sóhajtottam.

-          Pont ez benne a pláne – nevetett és a kezembe nyomta. – Irány a fürdő had lássam, hogy áll.

Sóhajtva céloztam meg a helyiséget, ahova Mackenzie küldött és próbáltam magamra húzni a ruhát, ami utoljára tavaly nyáron volt rajtam Fred nővérének az esküvőjén.

Sóhajtva néztem végig a tükörképemen, a ruha még mindig pont jó volt, csak épp én nem az a lány voltam már, aki régen.

-          Aszta – pislogott barátnőm, mikor beléptem a szobába.

-          Szerintem ez túlzás – pirultam el.

-          Szerintem meg kegyetlen jól nézel ki, ha Zayn ebben meglát, egyből le akarja majd rólad tépni – nevetgélt, mire én még jobban elvörösödtem.

-          Akkor most keressünk neked valamit, ha már rám ruhát adtál – indultam a szekrény felé.

-          Nem kell, én már megtaláltam álmaim ruháját – rakta maga elé a matrózcsíkos nyári ruhámat, amit nagyon szerettem.

-          Szerintem tökéletesen fog állni – mosolyodtam el. – Irány felpróbálni!

Miután kilökdöstem a szobából előszedtem a szekrényből egy hasonló színű cipőt, mint amilyen a ruha és belebújtam. Rég volt már a lábamon magas sarkú, de hál’ istennek még mindig tudtam benne menni.

A fésülködő asztal előtt neki álltam sminkelni, mikor Mack visszaérkezett.

-          Na milyen? – pördült kettőt-hármat.

-          Tökéletes – mosolyogtam, mert tényleg nagyon jól állt neki a ruhám.

-          Ebből már azt is tudjuk, hogy ugyan az a méretünk – ült le az ágy szélére.

-          Így van, hányas lábad van? – kérdeztem, miközben egy kis pirosítót kentem az arcomra.

-          Hatos – válaszolta egyszerűen.

-          Remek, ott a piros magas sarkúm, búj bele, az tökéletes lesz a ruhához – fordultam meg mosolyogva.

Ő is elmosolyodott és követte az utasításomat.

-          Még sosem láttalak magas sarkúban – jegyezte meg, mikor kimentünk a nappaliba.

-          Mert nem mostanában volt rajtam – nevettem és a telefont a fülemhez tartva vártam, hogy felvegyék.

-          Szia Cass! – köszönt mosolygósan Lily.

-          Szia Lil! – köszöntem neki.

-          Pont most akartalak hívni, hogy mennyire öltözzek ki.

-          Hát kiöltözhetsz, de ne vidd túlzásba, én a barack színű ruhámat vettem fel…

-          Oké akkor alkotok valamit – nevetett.

-          Pont ettől félek én is – ráztam a fejem.

-          Szia Cass! – nem is foglalkozott a megjegyzésemmel.

-          Szia Lily! – tettem le a telefont.

Sóhajtva tettem le a telefont a helyére. Majd mikor megfordultam Macknek már csak hűlt helyét találtam, így hát lementem az étterembe.

Amikor leértem láttam, hogy Mack és Chels valamin nagyon nevetgélnek.

-          Mi ilyen vicces? – léptem hozzájuk mosolyogva.

-          Tyű Cass! – ámuldozott Chels. – Utoljára tavaly nyáron láttam rajtad ezt a ruhát. Most már igazán elárulhatnátok, hogy kiket várunk, mert tegnap te ugye csak annyit voltál hajlandó kinyögni, hogy a londoni barátaidat.

-          Ha elmondjuk kik jönnek, félő hogy meg kell ölnünk! – súgtam oda neki, mire Mack elnevette magát.

-          De hát találkozni fogok velük – nevetett Chels.

-          Jó – fújtam ki a bent rekedt levegőt. – A One Direction.

-          Szóval ők a ti nagy barátaitok? – nevetett fel újra Chelsea. – Bár el tudom képzelni, mennyire csak barátok, ha így kiöltöztök…

-          Lebuktunk – pirult el Mack.

-          Na meséljetek csak lányok – fonta össze karjait a mellkasa előtt.

Mi pedig mivel a fiúk nem érkeztek még meg mindenbe beavattuk Chelst, hogy ne lepődjön meg semmin.

Egyszer csak kinyílt mögöttünk az ajtó én pedig nevetve szóltam hátra, mivel pontosan tudtam kik jöttek be.

-          Nem vagyunk nyitva! – nevetgéltünk.

-          Oh, akkor jövünk máskor – fordult meg Louis mosolyogva.

-          El ne menj Boo Bear! – öleltem meg hátulról.

-          Te mondtad, hogy zárva vagytok! – ezen mindenki elnevette magát.

Mikor elengedtem Louist szépes a többiek is előtűntek mögüle, egyedül Zayn nem volt sehol.

-          Mackenzie? – nézett megdöbbenve a barna lányra Niall.

-          Szia Horan! – kacagott Mack.

-          Te mit csinálsz itt? – ölelte szorosan magához.

-          Meglepetés – mondta a lány kipirulva. – Meg már nem igazán bírtam nélkületek.

-          Egy napja se jöttünk el – forgatta a szemeit Harry.

-          És vagy hatszor beszéltetek órákat Niallel – nevetett Liam.

-          Erről nem meséltél – néztem vigyorogva barátnőmre.

-          Miért nem mondtátok, hogy kiöltözős buli lesz? – foglalt helyet Lou.

-          Mert nem az – nevettem. – Merre van Zayn?

-          Azt mondta, hogy van egy kis dolga, de igyekszik. Apropó, mesélhetnél nekünk ezt-azt, mert ő nem hajlandó semmit mondani a délutánról – húzogatta a szemöldökét Hazza.

-          Ha ő nem mondd semmit, akkor én sem fogok – pirultam el, mire Mack elnevette magát Chelsea-vel karöltve.

-          Te tudsz mindent, mi? – kérdezte Niall a karjaiban tartott lánytól, aki csak mosolyogva bólogatott, majd elhúzta a száján a képzeletbeli cipzárt.

Már egy ideje ültünk és folyamatosan nevettünk, hol Louis viccein, hol azon, hogy Harry magát próbálta sajnáltatni, mert mindig szívatják többiek. Már egy fél órája beszélgethettünk, mikor hirtelen két kéz fonódott az arcomra, persze újabb nevetés tört ki a társaságban.

Nem sokáig gondolkodtam, mikor megéreztem kezén az after shave-je illatát.

-          Szia Zayn! – húztam el kezeit mosolyogva a szememtől.

-          Honnan tudtad, hogy én vagyok? – kérdezte meglepetten, amikor felálltam.

-          Megéreztem – rántottam vállat és hozzábújtam egy üdvözlő csókban reménykedve.

Nem kellett sokáig várnom, mert amint átkaroltam a nyakát megéreztem a számon puha ajkait.

Fütty koncert és vastaps kísérte cselekedetünket, minek következtében amikor szétváltunk vigyorogva bújtam Zayn mellkasába.

-          És ezt nem lehetett elmondani? – nevetett Harry.

-          Mondtam, hogy meglepetés – ölelgetett Zayn.

-          Hát ez az is volt – mosolygott Louis.

-          Ha már így benne vagyunk a pillanatba… - vont vállat Niall és közelebb húzta magához Mackenzie-t, hogy megcsókolja.

Egy pillanatig döbbenten néztünk rájuk, majd ugyan azt a fogadtatást kapták, mint mi.

Miután helyet foglaltunk mind, egyszer csak Lou megszólalt:

-          Hiányzik Eleanor! – ölelgette a mellette ülő Liamet.

-          Nekem is Danielle, de engedj el te vadbarom – nevetett a haverja, majd mi is csatlakoztunk.

-          Várunk még valakit? – kérdezte a Harry melletti üres helyet nézve Zayn.

-          Igen, Lilyt – ráncoltam a homlokom. – Most már igazán ide érhetne.

Csak fel kellett sóhajtanom és már nyílt is az ajtó.

-          Megjöttem! – jött be mosolyogva Lil.

-          Szia Lil! – ugrottam fel a helyemről és üdvözöltem a legjobb barátnőmet.

Végig néztem a lányon, egy sötétkék koktélruha volt rajta, magas sarkú. És boldogan invitáltam a többiekhez, hisz kivételesen nem vitte túlzásban a dolgokat.

-          Srácok! – mosolyogtam a többiekre. – Had mutassam be nektek Lily Stewartot!

-          Sziasztok! – köszönt lelkesen Lil, majd helyet foglalt velem szemben Harry mellett.

-          Harry Styles! – nyújtott mosolyogva kezet a mellette ülő lánynak Hazza.

-          Tudom – rázta meg a kezét kicsit kipirult arccal Lily.

-          Chels, nézd meg légy szíves, hogy anya hol van, nem hiszem el, hogy még mindig főz – néztem az egyik asztalnál támaszkodó pincérlányra.

-          Igenis – fordult meg vigyorogva és eltűnt a konyhában.

Kisvártatva anyával a nyomában lépett ki az ajtón.

-          Szia Beverly! – ölelte meg Zayn.

-          Szia Zayn! – viszonozta ölelését anyu. – Sziasztok!

-          Jó napot! – köszöntek a többiek udvariasan.

-          Tegezzetek nyugodtan, Beverly vagyok! – ült le közénk mosolyogva anya.

-          Mikor eszünk? – bukott ki a kérdés Niallből, mire mind elnevettük magunkat.

-          Pár perc – mosolygott anyu. – Már csak az utolsó simításokat végzem.

Majd ezzel visszavonultam a konyhába. Hát mit is vártam tőle, hisz anyunak az élete a konyha egy fél órára nem lehet onnan kirobbantani.

-          Gyönyörű vagy! Mondtam már? – súgta a fülembe Zayn, mire libabőrös lett a nyakam.

-          Nem, most még nem – súgtam vissza.

-          Nézd már, most meg sugdolóztak, mi olyan titkos? – húzogatta a szemöldökét Harry, mire Lily csak kuncogott egyet.

-          Tényleg, Harry tudtad, hogy a ’Hazza’ törökül azt jelenti, hogy ’öröm, gyönyörűség, élvezet’? – tettem fel nevetve neki a kérdést.

-          Nem – nézett rám meglepetten. – Honnan tudod?

-          Cass félig török – húzott magához közelebb Zayn, majd megpuszilta a hajamat.

-          Cukik vagytok meg minden, de ne itt turbékoljatok. Még Niall és Mack sem kínoznak minket – nevettet Lou, mire egy kicsit én is elnevettem magam.

Niall már épp készült megszólalni, mikor Chels letette elé az ételt és ezzel sikeresen befogta a száját. Chelsea szépen mindenkinek kihozta ez előételt, majd sorjában az összes fogást. Anyu megint kitett magáért, kíváncsi voltam, hogy vajon mennyit csinált mindebből, mert volt egy olyan érzésem, hogy megint nem tíz emberre főzött, hanem legalább hatvanra.

Amikor elgyötört arccal tömtük magunkba a desszert utolsó falatjait anyu megjelent csillogó szemekkel. Tudtam miért jött, kíváncsi hogy hogy ízlettek a kreálmányai.

-          Minden nagyon finom volt anya! – mosolyogtam rá, mire a többiek is egyetértve helyeseltek.

-          Ennek nagyon örülök – mosolyodott el, majd a pincérünkhöz fordult. – Chels te haza mehetsz!

-          Oké, Beverly! – mosolyodott el. – Sziasztok srácok! Örülök, hogy megismerhettelek titeket.

-          Mi is Chels. – búcsúzkodtak el tőlük a fiúk.

-          Hova mész Anya? – néztem a távozni készülő nőre.

-          Fel – mosolygott. – Hagylak titeket szórakozni, addig maradtok amíg akartok.

-          Rendben – öletem meg és hagytam, hogy lelépjen.

Mikor anyu elment én visszaültem a többiekhez, akik egymással beszélgettek. Én csak ültem és hagytam, hogy Zayn a derekamra fonja kezeit, miközben Harryt és Lilyt figyeltem, akik nevetve beszélgettek.

Abban a pillanatban minden tökéletesnek tűnt…