Cassidy, i love you! ♫♪ 21. fejezet

Sziasztok!
A mai részben már feltűnik egy általatok küldött szereplő. Ő nem más, mint Mona Cross, a félig koreai félig amerikai lány. Mona beküldőjét kérném, hogyha eddig nem kommentelt, akkor most tegye meg, kíváncsi vagyok a véleményére :) Jó olvasást és várom mindenki véleményét! :D

21. fejezet - New Yorkban vagyok!

(Zayn szemszöge)

„Az ajkak akusztikai hatása miatt szó szerint halljuk a mosolygást, amikor egy boldog emberrel beszélünk telefonon” – Steven Pinker

-          Szia Mona! – köszöntünk egyszerre a recepciós lánynak.

-          Szia Hachi! – vigyorgott rá Louis.

-          Sziasztok! – pirult el a félig koreai lány. – A szobakulcsok kellenek?

-          Aha – mosolyogtam.

-          Tessék – vette elő a három számozott kulcsot. – Harry merre van?

-          Ma valószínűleg már nem jön vissza – válaszolt Monának Lou.

-          Értem – mosolyodott el a lány.

-          Szia! – köszöntünk el tőle.

-          Sziasztok! Jó éjszakát! – szólt utánunk.

-          Van programod holnap estére? – fordult vissza hirtelen Louis.

-          Nem, nincs – mosolygott meglepetten Mona.

-          Tessék itt egy jegy a holnapi koncertünkre, van pár lány akiknek szívesen bemutatnálak – nevetett Lou, mire Mona elvörösödve eltette a jegyet és megköszönte.

Mi már a liftnél vártuk a banda legviccesebb tagját, hogy együtt menjünk fel.

-          Miért hívtad meg Monát? – kérdeztem a mellettem álló csíkos pólós illetőt.

-          Mert nekem szimpatikus Hachi – vigyorgott. – Tegnap éjjel tök jót beszélgettük.

-          Éjszaka ahelyett, hogy aludnál a recepciós lánnyal beszélgetsz? Mondták már, hogy fura vagy Louis? – röhögött Niall, mire én is elnevettem magam.

-          Mert ki lóg 24 órán keresztül a mobilon, hogy Mackenzie-vel dumálhasson? – kérdezett vissza Lou.

-          Az teljesen más – mondta Niall és ebben neki kellett igazat adnom.

Louisnak szimpatikus volt Mona, erre már tegnap délután rájöttünk. Remélem Eleanorral nem lesz ebből galiba, bár ő is tudja, hogy Lou milyen közvetlen mindenkivel…

(Cassie szemszöge)

-          Pizsama parti! – ugrált Mack az ágyamon, miközben én a röhögő görcstől fetrengtem a földön.

-          Fejezd… be… anya… mindjárt… felébred – röhögtem.

-          Oké – huppant le ülve az ágyra Mackenzie.

-          Na mesélj, merre jártatok Niallel? – tettem fel a kérdést, miközben mély levegőket vettem, hogy megnyugodjak.

-          Elmentünk kajálni, mikor eltűntetek Zaynnel, de nem tudtuk mi hol van, így csak bóklásztunk, míg nem találtunk egy McDonald’s-t – vigyorgott kipirulva. – Niall kajált, miközben én megittam a kóláját és képzeld nekem adta az utolsó sült krumpliját – sipítozta.

-          Jaj de aranyos – nevettem. – Utána hova tűntetek? Mert nem találtunk titeket ott…

-          Elmentünk sétálni és valahogy a Central Parknál kötöttünk ki – vigyorgott. – Na ott estem kétségbe, hogy hogyan találunk vissza, hisz egyikünk se figyelte az utcákat. Aztán hosszas kérdezősködések után valaki útba igazított minket…

-          Bocs, a new yorkiak már csak ilyenek – sóhajtottam mosolyogva. – Úgy örülök, hogy összejöttél Niallel – ugrottam rá az ágyon fekvő barátnőmre.

-          És veletek mi újság? – kérdezte, mikor lefordultam róla.

-          Zayn felajánlotta, hogy aludjak vele a hotelben – tettem a fejemre a párnát.

-          De hát nem Harryvel van egy szobában? – lepődött meg Mack.

-          De-de. Harry ma Lilynél alszik – vigyorogtam.

-          Nocsak, nocsak – nevetett Mack.

-          Lily teljesen bele van zúgva Harrybe – nevettem a barátnőmre gondolva.

-          Nem lehet, hogy Harry ezt csak kihasználja? – tette fel a kérdést komolyan Mackenzie.

-          Hát ajánlom neki, hogy ne, mert kicsinálom! – dobáltam gonoszul a párnát.

Ezen Mack elnevette magát.

-          Észrevetted, hogy VIP jegyeket kaptunk? – kérdezte hirtelen mikor odament az íróasztalhoz.

-          Nem – lepődtem meg.

-          Vajon kik lesznek még ott? – morfondírozott tovább.

-          Fogalmam sincs – válaszoltam.

Ezután még beszélgettünk egy ideig, majd elnyomott minket az álom.

(Zayn szemszöge)

Reggel a telefon csörgése zökkentett ki álmaimból és kómásan szóltam bele, meg sem nézve ki hív.

-          Haló?

-          Szia Kicsim! Felébresztettelek? – aggodalmaskodott a vonal másik végén Perrie, amitől minden álmosságom eltűnt.

-          Dehogyis, mi van?

-          Már New Yorkban vagyok. Este találkozunk a koncerten, csak ezért hívtalak, de nem mondom meg mikor, hogy meglepetés legyek – nevetett a vonal másik végén.

-          Ne csináld ezt velem – estem kétségbe.

-          Valami baj van Zayn? Nem akarsz látni? – aggodalom csengett ismét a lány hangjában.

-          Nem erről van szó. Csak tudod, hogy utálom a meglepetéseket – sóhajtottam.

-          Ezt szeretni fogod. Szia! – és letette a telefont.

Egy darabig bámultam a kijelzőre, majd felöltöztem és lementem reggelizni. Az étkezdében Liam ült az egyik asztalnál és csatlakoztam hozzá.

-          Jó reggelt! – mosolygott rám kedvesen.

-          Jobbat! – sóhajtottam.

-          Mi történt? – kérdezte felhúzott szemöldökkel.

-          Perrie New Yorkban van és jön a koncertre… - keseredtem el.

-          És Cassie úgy tudja, hogy szakítottatok – fejezte be helyettem Li.

-          Igen. Most mit csináljak? – temettem a kezembe az arcom.

-          Fogalmam sincs haver – tette sóhajtva a kezét a vállamra.

Ekkor támadt egy zseniális ötletem és előszedtem a mobilomat.

-          Mit akarsz Zayn? – vette fel a telefont álmos hanggal.

-          Szia Hazza! Bocs, ha felébresztettelek, de meg szeretnélek kérni valamire!

-          Mond! – ásított.

-          Este, ha feltűnik a koncerten Perrie el kellene terelned Cass figyelmét, amíg szakítok vele – sóhajtottam.

-          Vedd úgy, hogy kész is. Szia! – motyogta és kinyomta a telefont.

-          Szerintem arra se fog emlékezni, hogy beszéltetek – röhögött Liam, amikor mondtam neki, hogy Harry milyen álmos volt.

-          Hát remélem azért igen – mosolyogtam el.