Cassidy, i love you! ♫♪ 20. fejezet

Sziasztok!
Itt is vagyok a fejezettel. Ebben még nem szerepelnek a ti szereplőitek. Köszönöm azoknak akik eddig már küldtek. 10 szereplőt kaptam és úgy néz ki, hogy majd egy kitérőt kell tennünk Londonba, hogy tényleg mindenki beleférjen :D Holnap éjfélig lehet jelentkezni (: Jó olvasást és várom a véleményeket! (:

20. fejezet - Jegyek

(Cassie szemszöge)

„Az élet örökké megismétlődő búcsúzásból áll, és a holnap más is lehet, mint a ma. (...) Az élet első kegyetlensége ez. Most szakad meg az első szál szorosra font bensőséges kapcsolatuk szőttesében. Idővel más szál is megszakad, amíg egy napon szertefoszlik az egész.” – Pierre La Mure

A fiúk már csak Mackenzie-re és Niallre vártak, mivel ők már órák óta nem értek vissza.

-          Fogalmad sincs merre lehetnek? – nézett rám reménykedve Liam.

-          Szerintem a mekiben vannak – mosolygott Lil.

-          Zaynnel fél órája voltunk ott – mosolyogtam barátnőmre, hogy ez a lehetőség kizárva.

Csendben ültünk sokáig, majd egyszer csak Harry szólalt meg.

-          Van programotok holnapra? – kérdezte Lilytől.

-          Lett volna, de már nem kaptam jegyet a koncertetekre – sóhajtotta.

-          Még jó , hogy van nálam három – vigyorgott Hazza.

-          Úr isten! – szorongatta a jegyeket Lil.

-          Hogyhogy három? – néztem rá felhúzott szemöldökkel.

-          Hát, mivel nem tudtam, hogy Mack itt lesz, neked hoztam, meg Lilnek és a másik barátnődnek, azt hiszem Maegan – magyarázta.

-          Értem. Várj! Honnan tudod, hogy Maegannek hívják? – álltam fel Zayn öléből. – Te elolvastad az e-mailjeimet…

-          Ott volt a géped és meg volt nyitva én pedig kíváncsi voltam – szabadkozott, miközben közeledtem felé.

-          Harold… Edward… Styles… most… mélységesen… csalódtam… benned – és minden szavamat egy kézlendítés kísért.

-          Ne öld meg! Akkor holnap nem lesz koncert – próbált leállítani Louis.

-          Ne bántsd Harryt! – ölelte hirtelen magához Lil, hogy a srác megmeneküljön.

-          Jó – fújtam ki a levegőt. – De csak mert te kéred!

Ezen mind nevettünk, és egyszer csak nyílt az ajtó.

-          Megjöttünk! – nevetett Mack, de közben el sem engedte Niall kezét.

-          Hol voltatok? – vontam kérdőre őket.

-          Felfedeztük a környéket Horannel – bújt oda a fiúhoz, és ekkor állt össze a kép.

Oké, a csókból már gondoltam, hogy itt lesz valami, de hogy ilyen hamar, arra nem számítottam.

-          Úr isten Mack! Gratulálok! – ugrottam a lány nyakába.

-          Remélem tudod Niall, hogy csak rád vártunk – cukkolta Lou.

-          Itt vagyok – nevetett az ír srác.

Gyorsan elbúcsúztam mindenkitől, a végére maradt Zayn.

-          Akkor majd holnap! – öleltem meg.

-          Vagy akár most is velem jöhetnél – puszilta meg a hajam.

-          De mi lesz Harryvel – mosolyogtam a szobatársára gondolva.

-          Szerintem nem jön vissza a szállodába… - nézett rám sejtelmesen.

-          Hogy érted ezt? – lepődtem meg.

-          Szerintem Harry Lilyhez megy – nevetett.

-          Mi? – lepődtem meg és tekintetemmel a párost kerestem.

Még mindig egymást ölelgetve nevetgéltek, és én ezt eddig az piára fogtam, de Zayn mondata szöget ütött a fejemben.

-          Akkor sem mehetek – sóhajtottam. – Már első este nem hagyhatom egyedül Macket…

-          Oké-oké – sóhajtott. – Jó éjt Cass!

-          Neked is Zayn! – csókoltam meg.

Miután a One Direction Lilyvel lehagyta az éttermet, Mackenzie-vel sóhajtva huppantunk le egy-egy székre.

(Zayn szemszöge)

Tényleg igazam lett, mivel Harry az étteremből kilépve elbúcsúzott tőlünk és Lillel leléptek. Mi pedig fogtunk egy taxit és visszaindultunk a szállodába.

-          Beszéltél Perrie-vel? – tette fel a kérdést hirtelen Liam.

-          Még nem… - sóhajtottam.

-          Valahogy sejtettem… De miért nem? – mosolyodott el a mellettem ülő srác.

-          Mert nem akarom telefonon intézni…

-          Akkor amíg haza nem megyünk két barátnőt tartasz? – kezdet Li idegesíteni.

-          Perrie valamikor meglátogat, nem hajlandó megmondani mikor, akkor majd elmondom neki – ráncoltam a homlokom.

-          Tudod, hogy akkor kellett volna neki elmondanod, mikor Casst Londonba hoztad…

-          Tudom. De nem volt hozzá elég merszem – mosolyogtam rá halványan.

Ez volt az igazság, nem volt bátorságom szakítani Perrie-vel. Főleg nem telefonon… Nem akartam megbántani, és legfőképpen azt nem akartam, hogy megutálja Cassie-t. A helyzetem reménytelen volt, tudtam mit kellene tennem, de nem tudtam megtenni és még Cassnek is hazudtam emiatt.