Cassidy, i love you! ♫♪ 11. fejezet

Sziasztok!
Bár kicsit későn, de itt vagyok :D Hoztam volna előbb is, de EB van... :$ Szóval nem is igazán volt időm írni. A fejezet kicsit rövidke lett, de majd holnap igyekszem hosszabbat írni ;) Nem is szövegelek tovább, ezzel a fejezettel Sunshine-nak kedveskednék, mert már hiányolta Mackenzie-t :D Jó olvasást és várom a kommenteket! :)

11. fejezet - Nando's

(Mack szemszöge)

„Néha félre kell tenni a saját egódat, és nem szabad elfelejteni, hogy a szerelmetek sokkal fontosabb annál, mint hogy igazatok legyen.” – Így jártam anyátokkal c. film

Amikor megláttam belépni az étterembe Cassidyt rögtön az arcomra fagyott a mosoly. Én arra számítottam, hogy egyedül jön, helyette Niall és Harry léptek be a lány mögött a Nando’sba.

Láttam, hogy leülnek egy asztalhoz, majd a kolléganőmhöz, Kimhez fordultam.

-          Figyel Kim, lehetne egy óriási kérésem? – néztem rá hatalmas szemekkel.

-          Mondd Mack! – sóhajtott.

-          Egy fél órát nem vinnéd az én asztalaimat is? Beszélnem kell azzal a lánnyal – mutattam az egyik asztalnál helyet foglaló hármasra.

-          Úr isten! Az ott Harry Styles és Niall Horan – pislogott.

-          Igen – sóhajtottam.

-          Ha szerzel nekem aláírást, akár egy órát is dumálhattok – bámulta még mindig őket.

-          Meg lesz Kim – öleltem meg, majd rohantam az asztalhoz.

-          Vajon merre lehet Mack? – nézett körbe Cassie.

-          A hátad mögött kislány – nevettem el magam, mire megpördült és megölelt.

-          Mack, had mutassam be neked Niallt és Harryt.

-          Sziasztok! – mosolyogtam rájuk, majd még utoljára előszedtem a pincérfigurát. – Mit kértek?

-          Téged – röhögött Cass.

-          Ha még én mondtam volna, akkor azt mondom oké – nevetett vele Harry.

-          Nem vagyunk éhesek – vett mély levegőt a fekete hajú lány, hogy lenyugodjon.

-          Hé-hé, beszélj a magad nevében – mondta Niall felháborodva és lediktálta a rendelését.

Visszafutottam Kimhez és átadtam neki a cetlit, hogy majd hozza ki.

-          Na mesélj, miért kellett idejönnöm? – érdeklődött Cass, mikor helyet foglaltam mellette.

-          Öm… Azt hittem egyedül jössz – mosolyodtam el.

-          Előttünk nincsenek titkai – kacsintott rám bizalmasan Harry.

-          Szóval tudnak a tervről? – néztem kérdőn Cassidyre.

-          Nem – rázta a fejét és a kóláját szürcsölgette.

-          Milyen terv? – érdeklődött Niall.

-          Elmondhatom nekik? – fordultam barátnőmhöz, aki csak egy vállrántással jelezte, hogy neki teljesen mindegy.

-          Na, elmondod? – kíváncsiskodott Harry.

-          Csak, ha megígéritek, hogy lakat lesz a szátokon – villantott rájuk szúrós pillantást Cass.

-          Naná – húzták el egyszerre a képletes cipzárt a szájukon.

-          Jó – sóhajtottam. – Arról van szó, hogy le akarjuk koptatni Zaynről Perrie-t.

-          Miért is? – vigyorgott a göndör srác Cassie-re.

-          Mert nem szimpatikus – rántott vállat barátnőm, ezt még én sem hittem el.

-          Nekünk se – nevetett Niall.

Közben Kim is kihozta a kaját és egészen meglepődtem, hogy nem esett össze miután Harry rámosolygott.

Hosszan firtattuk a tervet, de sajnos semmivel sem jutottunk előbbre. Fogalmunk sem volt, hogy hogyan vegyük rá Zaynt, hogy szakítson a Little Mix-es lánnyal.

Az egész beszélgetés alatt csak Niall gyönyörű kék szemeit tudtam figyelni. Nem tudtam mi vonzz a ír fiú iránt, talán a kisugárzása.

-          Cass, hazatalálsz egyedül is? – kérdezte barátnőmet hirtelen Harry.

-          Öm persze, miért? – lepődött meg a lány.

-          Nekünk mennünk kell – nézett sokatmondóan Niallre, majd hozzátette. – Bandával kapcsolatos ügy.

-          Oké – mosolygott rájuk kedvesen Cass, mire hirtelen észbe kaptam.

-          Várjatok egy kicsit – kotorásztam a zsebembe egy toll és papír után. – Ezt aláírnátok Kimnek?

-          Persze – mosolygott rám kedvesen Niall, mire akaratom ellenére elpirultam.

Miután aláfirkantották már el is tűntek, én pedig át ültem Cassidyvel szembe.

-          Na mesélj, milyen velük lakni? – érdeklődtem vigyorogva.

-          Vicces – nevetett Cass. – Tegnap el lettem rabolva…

-          Mert? – lepődtem meg.

-          Harry és Louis odakötöztek egy székhez – magyarázta.

-          Hát ezek nem normálisak – kerekedtek ki a szemeim. – És nem féltél?

-          Hát nem volt olyan vicces, mint nekik – forgatta a szemeit. – Meg buliztunk egy kicsit tegnap…

-          Hú, ezt úgy mondod, mintha szégyellnéd – nevettem el magam, de miután Cassie nem nevetett velem komolyan néztem rá. – Mi történt?

-          Csókolóztam Niallel – sóhajtott.

-          De miért? – egy érzés öntött el, olyan volt, mint a féltékenység?!

-          Nem tudom, dühös voltam Zaynre – kevergette a pohara tartalmát a szívószállal.

-          És milyen volt? – faggattam inkább, mert láttam hogyha ebbe belemegyek akkor annak nem lesz jó vége.

-          Érdekes – mosolyodott el. – Még sosem csókolóztam fogszabályzós sráccal, meg Niall tök jól csókol. Miért kérdek? Csak nem bejön neked?

-          Nekem? – nevettem el magam idegesen.

-          Neked hát – nevetett fel ő is.

-          Talán… - vörösödtem el. – Csak egy kicsit.

-          Kicsit mi? – húzogatta a szemöldökét.

-          Most direkt szívatsz? – fontam össze a mellkasom előtt a kezem.

-          Te is mindig ezt csinálod – védte meg magát.

-          Mert én megtehetem – vigyorogtam.

-          Ha te megteheted, akkor én is – villantott rám egy gonosz mosolyt.

-           Jó – sóhajtottam.

Cass-szel nem beszéltünk már túl sokáig, mert egy részt vissza kellett állnom dolgozni, más részt meg haza akart menni Cassie. Kimnek odaadtam a cetlit ő meg ujjongva ugrált hátul az öltözőbe.

Egész délután Niall szemei és mosolya járt a fejembe. Nem ismertem magamra sem, fogalmam sem volt, hogy hogyan lehet egy srác ilyen hatással rám…