Cassidy, i love you! ♫♪ 9. fejezet

Sziasztok!
Köszönöm a kommenteket Nina és Sunshine (: Ez az utolsó előre megírt rész... De most talán neki állok írni, nem tudom, hogy sikerül-e, mert az agyam kb olyan állapotban van, hogy mindjárt kifolyik a helyéről... :S Kicsit sok volt ez az intenzív tanulás... De hát én akartam, tehát ne is panaszkodjak :D Jó olvasát, remélem sikerült mindenkit rendesen meglepnem! ;)

9. fejezet - Ismerjük meg Cassie-t!

(Cassie szemszöge)

„A megismerés nem részekre bontást, nem magyarázatot jelent. Hanem látást.” – Antoine de Saint-Exupéry

Zaynnel és Niallel még a konyhában nevetgéltünk, mikor egyszer csak Louis csatlakozott hozzánk.

-          Mit szólnátok, ha csinálnánk egy „Ismerjük meg Cassie-t” bulit? – kérdezte vigyorogva.

-          Nem inkább „Részegedjünk le Louis-zal” bulit? – kérdezett vissza Zayn.

-          Az „Ismerjük meg Cassie-t” jobban hangzik.

-          Ez igaz – helyeselt Niall, én pedig csak nevetve bólogattam.

-          Ha Liam nem hurrogja le, felőlem – rántotta meg a vállát a legjobb barátom.

-          Linek tetszett az ötlet – tolmácsolt kintről Harry.

-          Akkor este bulizunk! – ugráltam és mindenki rajtam nevetett.

Nagyon kíváncsi voltam, hogy mit fog hozni ez az ismerkedő est, de egy biztos a srácok már most iszonyat jó fejek voltak velem… Bár Zayn köztük még mindig csendes típusnak tűnik.

A legjobb barátom bekukucskált a hűtőbe, miután Niall elhagyta a konyhát.

-          Azt hiszem el kellene mennünk vásárolni – sóhajtott, mire én kuncogva indultam kifele a nappaliba, de elkapta a csuklóm. – Gyere velem!

-          Hova? – lepődtem meg.

-          Hova? – nevetett. – Hát a boltba.

-          Oké – rántottam vállat és felmentem a szobámba.

A bőröndöm ott volt érintetlenül, ahol tegnap hagytam. Óvatosan felfektettem az ágyra, majd nagy nehezen kicipzáraztam. Áttúrtam az egészet, végül egy szürke póló mellett döntöttem, amelyen mindenféle masnik voltak minta gyanánt. Majd egy lila farmer bányásztam elő. Miután elkészültem bevonultam a fürdőbe és megfésülködtem. Még visszamentem a szobámba a napszemüvegért és hajpántként a fejemre tettem.

-          Gyorsabban elkészültél, mint Zayn – nézett rám elismerő vigyorral Louis.

-          Van ez így – rántottam vállat, majd leültem mellé. – Mit nézünk?

-          Répa bácsi meséit – mondta nagyon komolyan a srác és közben szuggerálta a tévében ugrabugráló répát.

Alig bírtam visszafojtani a röhögést, nem akartam Lout megbántani. Kisvártatva Zayn is megérkezett.

-          Mehetünk? – kérdezte, mikor látta, hogy Louis mellett unottan bámulom a tévét.

-          Persze – vigyorogtam. – Ezt a rész úgyis láttam vagy ezerszer…

-          Komolyan? – nézett rám csodálkozva Lou.

-          Aha, olyan 8 éves koromban – nevettem az előszobából, miközben belebújtam a cipőmbe.

Zayn nevetve nyitotta ki előttem az ajtót és a napszemüveget az orromra tolta.

-          Ott jobb helyen van – mosolygott. – Ha csak nem akarsz anyudnak integetni a címlapokon…

-          Anyut nem érdekelné – mosolyodtam el, de a szemüveget nem vettem le.

Beültem a legjobb barátom mellé a kocsiba, mikor jött az isteni szikra.

-          Vezethetek? – visítoztam, mint egy öt éves.

-          Azt se tudod, hogy hova megyünk – nevetett Zayn.

-          Nem érdekel – néztem rá mérgesen. – Majd navigálsz.

-          Louis megölne, ha összetörnénk a kocsit – vakargatta a tarkóját a legjobb barátom.

-          Most komolyan azt akarod mondani, hogy nem tudok vezetni? – sértődtem meg.

-          Hát… - kezdett el vigyorogni.

-          Szemét – bokszoltam bele a vállába, majd bedugta a kulcsot a gyújtásba és a motor felbőgött.

Én összefont karral üldögéltem, amíg oda nem értünk a hipermarkethez, morcosan szálltam ki, de Zayn csak mosolyogva közelebb húzott magához, ettől egy kis mosoly jelent meg az arcomon.

Vásárolgatás közben találkoztunk pár rajongóval is. Volt aki csak messziről bámult minket, de voltak közvetlenebbek is, akik oda jöttek beszélgetni, autogramért és fényképezkedni. Én ilyenkor félre vonultam kicsit, hogy Zayn had foglalkozzon a rajongóival. Aranyosak voltak a lányok és még szoknom kellett, hogy a gyerekkori barátom egy igazi világsztár lett.

-          Miért vagy ilyen csendes? – kérdezte Zayn, mikor egy újabb lánycsoport tűnt el a sorok között.

-          Igazi sztár lettél – vigyorogtam rá, mire elmosolyodott.

-          Nem, én még mindig ugyan az vagyok –ölelt meg.

-          A-a – ráztam a fejem. – Te már nem vagy ugyan az… De ezt a Zaynt jobban bírom – nevettem.

Nem válaszolt, csak velem nevetett, majd folytattuk a szeszes italok válogatását, mert közölte, hogy ha enélkül haza állítunk jöhetünk vissza.

Miután vettünk pár üveg piát elindultunk fizetni, míg a sorban várakoztunk folyamatosan Zaynnek könyörögtem.

-          Had vezessek hazafele – néztem rá nagy kiskutya szemekkel.

-          A blöki szem most nem jön be – nevetett.

-          De figyeltem, tudom merre kell menni és nem lesz semmi baj – erősködtem.

-          Miért akarsz te minden áron vezetni? – húzta fel kérdőn a szemöldökét.

-          Mert olyan rég vezettem – vallottam be. – New Yorkban nem szoktam… Anyu ki is térne a hitéből, ha beülnék a volán mögé…

-          A baleset miatt?

-          Ja – sóhajtottam. – Nem akarja megérteni, hogy az már évekkel ezelőtt volt és azóta sokkal több felelősségérzet szorult belém. De az sem az én hibám volt…

-          Nyugodtan kend csak Bradre… - vágott egy grimaszt.

-          Ha nem hagyott volna vezetni, akkor minden oké lett volna – nem mertem ránézni…

-          Ha nem szeretett volna annyira akkor egyikőtök sem került volna kórházba, így kellett volna fogalmaznod. – sóhajtott.

Nem válaszoltam, csak a cipőm orrát bámultam. Igaza volt, ha akkor este nem iszok annyit és nem könyörgök a slusszkulcsokét, hanem hagyom, hogy Brad vezessen, mert ő nem ivott, akkor egy bordatörést és belső vérzést mindketten megúszunk. De én erősködtem, Brad pedig a kezembe nyomta a kulcsokat, mondván bízik bennem…

Már a kocsiba pakoltunk be mikor egyszer csak Zayn meglebegtette előttem a kulcsokat, de én csak kérdőn néztem rá.

-          Itt van, ülj be, vezethetsz – mosolyodott el.

-          Most komolyan? – lepődtem meg.

-          Bízom benned – kacsintott rám, és eszembe jutott újra, hogy Brad is azt mondta aznap este.

Ezt a mondatot gyorsan kivertem a fejemből és beültem a volán mögé. Remegő kézzel dugtam a kulcsot a gyújtásba és sebességbe tettem a sebváltót.

Egész egyszerűen ment minden, tényleg emlékeztem merre jöttünk így semmilyen probléma nem adódott hazáig.

(Zayn szemszöge)

Miközben autókáztunk haza kicsit elgondolkodtam, hogy biztos jó ötlet volt-e Casst hagyni vezetni? De hát ki tudott volna ellenállni azoknak a hatalmas barna szemeknek. Végül is épségben hazaértünk, és ez volt a lényeg.

Út közben a tegnap délutánon gondolkodtam, bár megígértem neki, hogy nem fogok ezen rágódni és elfelejtjük, de képtelen voltam, hisz akkor ott tényleg meg akartam csókolni.

Akár mit mond ő változott nagyon sokat, mióta nem láttam. Reggel is ahogy lereagálta Louis és Harry hülyeségét, régen halálra rémülve bújt volna a hátam mögé, most meg még leül Louval répás mesét nézni.

De közben ott volt nekem Perrie, akit tényleg szeretek és annyira jó vele lenni és úgy örültem, hogy nem volt féltékeny Cassie-re, hanem elfogatta, hogy barátok vagyunk.

-          Hahó Zayn! – integetett az orrom előtt Cass. – Megjöttünk!

-          Ja, bocs, elbambultam – ráztam meg a fejem.

-          Halál közeli élményed volt, mi? – grimaszolt.

-          Dehogyis, tök jól vezetsz – ráztam a fejem.

-          Jó, akkor most ismételd meg hihetőbben. – vigyorgott.

-          Meddig ültök még ott? – kiabált Niall az ajtóból. – Kajás vagyok!

-          Már megyünk – kiabáltam neki vissza, miközben le sem vettem a szeme a mellettem ülő lányról.

Gyorsan bepakoltunk mindent és Niall már neki is esett a kaja felkutatásának.

-          Mindent vettetek? – nézett bele Lou a szatyrokba. – Mindent vettetek!

-          Cass, nem társasozunk? – kérdezte két falat között a lánytól Niall.

-          Ööö… de persze – mosolygott a legjobb barátnőm. – Hol van Harry?

-          Fenn gubbaszt – mutatott az emelet felé Liam.

-          Akkor szólok neki, hogy jöjjön. – lelkesedett Cass és már rohant is fel.

(Cassie szemszöge)

Kettesével szedtem a lépcsőfokokat, hogy előbb felérjek. Amikor fenn voltam már csak akkor jutott eszembe, hogy azt sem tudom melyik az ő szobája. Miután végig néztem a folyosón egyetlen egy ajtó volt csukva a fürdőn kívül így kizárásos alapon az lehetett.

Odaléptem és kopogtattam.

-          Gyere – hallottam Harry hangját.

-          Te gyere Monopolyzni – dugtam be az ajtón a fejem.

-          Most kihagyom, de kösz – vigyorgott rám az ágyról.

-          Na, ne csináld már – nyavalyogtam. – Mindenki jön, ne legyél kihúzó.

-          Nincs kedvem – fordult oldalra, mire bementem és becsuktam magam mögött az ajtót.

-          A reggeli miatt vagy még mindig megsértődve? – dőltem neki az ajtólapnak.

-          Nem vagyok megsértődve – mondta nekem még mindig háttal.

-          Látom – ültem le az ágy szélére. – Én csak vicceltem.

-          Azt hiszed ezzel el van intézve? – fordult felém vigyorogva.

-          A-a – ráztam a fejem és előhúztam valamit a zsebemből. – Ezt hoztam neked. – lebegtettem a Twixet az orra előtt.

-          Honnan… - kezdte, de közbevágtam.

-          Zayn mondta, hogy ez a kedvenced – mosolyogtam. – Én is nagyon szeretem.

Együtt megettük a csokit, majd mikor Harry már az utolsó falatot is lenyelte, újra megszólaltam.

-          Na, akkor jössz? – álltam fel az ágyról.

-          Persze – mosolyodott el.

Együtt lesétáltunk az emeletről, közben a fiúk már mindent előpakoltak még a pénzt is szétosztották.

-          Mi tartott ilyen sokáig? – vigyorgott Lou.

-          Kaptam csoki… - mondta Harry, mint egy öt éves.

-          Lekenyereztem – nevettem. – Most már játszhatunk.

Már egy jó ideje játszottunk és a kártyák nagy része az én tulajdonomban volt, mikor elkezdtem gyanakodni, hogy a fiúk hagynak nyerni.

-          Itt nekem bűzlik valami – mondtam, miközben Zayn már az utolsó telkeit zálogosította, hogy ki tudjon fizetni.

-          Mégis mi? – nézett rám hatalmas kék szemeivel Niall.

-          Hogy hagytok nyerni – fontam össze a karjaimat.

-          Lebuktunk – nevetett a legjobb barátom.

-          Így már nem is jó – sóhajtottam.

-          Most hagytuk volna, hogy elsőnek ess ki, törpilla? – vigyorgott rám Harry.

-          Attól én nem féltem volna göndörke – ha ő adhat nekem becenevet, akkor én is neki.

-          Már kezd sötétedni – mondta az ablakot nézve Lou.

-          Mire akarsz kilyukadni? – kérdezte tőle felhúzott szemöldökkel Liam.

-          Arra, hogy itt a party ideje – ugrott fel a székről. – Elő a piákkal.

-          Én nem iszom – ráztam meg a fejem.

-          Miért nem? – lepődött meg mindenki, kivéve Zaynt.

-          Mert volt egy nem épp kellemes balesetem három éve és azóta nem iszok – magyaráztam és újra előtörtek az emlékek…

-          Most nyugodtan ihatsz, nem kell kocsiba ülnöd – simogatta a hátamat Zayn.

-          Jó, de csak egyet – mosolyodtam el.

-          Milyen baleset volt? – érdeklődött Harry.

-          Bulizni voltunk páran és hát én is ittam, majd a barátomnak könyörögtem, hogy hazafelé is vezethessek, ő pedig oda adta a kulcsokat… Nagyon másra nem emlékszem, csak hogy délután keltem fel a sürgősségin három törött bordával és súlyos belső vérzésekkel. Brad pedig kis híján ott maradt a helyszínen – gyűltek a szemembe a könnyek.

-          Úh – simogatta meg a vállam. – Nagyon sajnálom.

-          Nem kell – mosolyodtam el. – Ez is kellett, hogy az életem teljes legyen. Ezek után jobban meggondolom, mikor ülök a volánhoz.

Louis kihozta a poharakat és az üvegeket a konyháról. Koccintottunk és bár azt mondtam, hogy egyet iszok a felesek egymás után csúsztak le. A végére elég bódult állapotban feküdtem a kanapén és kérdezz-feleleket játszottunk Harryvel.

-          Hány pasid volt? – jött már a sokadik kérdés.

-          Hm… lássuk csak, Brad, Chase, Max, Brian… négy – nevettem.

Mikor sikerült abbahagynom a kacagást láttam, hogy Zayn épp a konyháról lép ki.

-          Zayn! – kiabáltam neki oda.

-          Hm? – mosolygott rám.

-          Ki jössz velem rágyújtani? – nevetgéltem.

-          De Cass, te nem is cigizel – rázta a fejét.

-          De most akarok – könyörögtem.

-          Én meg nem akarom, hogy rágyújts!

-          Olyan gonosz vagy – durciztam.

Majd mikor láttam, hogy nem figyel neki iramodtam, hogy lenyúlom a dobozát az asztalról. Csak, hogy ez nem ment ilyen simán, először is visszaestem a kanapéra, aztán mire az asztalhoz értem, már mindenki engem nézett így a terv kudarcba fulladt.

-          Ezt te se gondoltad komolyan. – csúsztatta a zsebébe a dobozt.

-          Dehogynem – mondtam sértődötten és kivonultam a teraszra duzzogni.

(Zayn szemszöge)

Cass az elején vicces volt részegen, de mikor már cigiért könyörgött kezdtem úgy gondolni, hogy ideje lenne neki kicsit kijózanodni. Amikor kiment a teraszra kicsit meg is nyugodtam, hogy majd a hideg éjszakai levegő kicsit helyére billenti benne a dolgokat.

-          Nem kellene kimenni hozzá? – kérdezte Niall.

-          Nem, had duzzogjon – nevettem.

-          Viszek neki egy pulcsit, nehogy megfázzon – rázta a fejét, majd eltűnt az emeleten.

Én pedig tovább beszélgettem Liammel, mi voltunk ketten a legjózanabbak. Louis már egy órája teljesen kiütötte magát. Harry pedig álmosan pislogva kapcsolgatta a tévét.

Niall pedig nemsokára egy szürke kapucnis pulcsi kíséretében eltűnt a teraszon.

-          Szerintem Niallnek bejön Cassidy – mosolyodott el Li.

-          Miből gondolod? – lepődtem meg.

-          Fordulj meg és megtudod – intett a terasz felé.

Hátra néztem és láttam, hogy Cassie a korláton ül, lábaival átkarolta Niall derekát az ujjai pedig szőke hajával játszanak. Még a szívem is kihagyott egy dobbanást. Ezt végképp nem akartam, tudtam, hogy ez lesz, de inkább számítottam Harryre, mit Niallre. Nem akartam, hogy Liam lássa rajtam, hogy akkor legszívesebben megöltem volna Niallt. Igen, piszkosul féltékeny voltam, hogy Cassidyvel csókolózott.