Cassidy, i love you! ♫♪ 28. fejezet

Sziasztok!
Bocsi, hogy tegnap nem hoztam részt, de annyira izgultam a spanyol válogatottért, hogy nem igazán tudtam írni, de mint kiderült az izgalmam felesleges volt, mert 4-0-ra nyertek ezzel új rekordokat döntöttek meg *-* Bocsi, ha valaki az olaszoknak szurkolt, de én rettentő nagy spanyol fan vagyok a 2008-as EB óta :D Na, de elég is ebből, itt a fejezet, és annyit még, hogy ezért ilyen rövid, hogy gondolkozzatok, mi lesz ezután :DD Jó olvasást és kommenteljetek nyugodtan, nem harapok! :P

28. fejezet - Egy óra múlva találkozunk

(Cassie szemszöge)

„Gyakran találkozunk jelentékeny emberek másolataival, és a legtöbbeknek, akárcsak a festmények közt, a másolatok jobban tetszenek, mint az eredetiek.” – Friedrich Nietzsche

Amikor már csak mosolyogva ültem a konyhapulton beugrott egy remek ötlet és előhalásztam a pult másik végéből a mobilom.

-          Kit hívsz? – érdeklődött Zayn, mikor a fülemhez emeltem a telefont, de nem válaszoltam neki.

-          Tudtam, hogy hívni fogsz – hallottam Fred önelégült hangját, de nem reagáltam rá.

-          Szia Fred! – Zayn arca el pillanatra elkomorodott. – Azért hívlak, mert találkozni akarok veled… hmm… A Central Parkban a szokott helyen?

-          Oké, mikor? – kérdezett vissza.

-          Kábé egy óra múlva, az jó?

-          Persze.

-          Akkor szia! – és letettem.

-          Mit csinálsz? – érdeklődött a barátom.

-          Majd meglátod – kacsintottam rá és már hívtam is Maegant.

-          Szia Cass! – vette fel a telefont.

-          Szia Maeg! – mosolyodtam el. – Egy óra múlva a Central Parkban tudsz lenni a titkos helyünkön?

-          Miért? – kérdezett vissza gyanakvóan.

-          Semmi olyanra ne gondolj, beszélgetni szeretnék – vigyorogtam.

-          Oké, akkor egy óra múlva?

-          Igen. Szia! – és ismét kinyomtam a telefont.

-          Ha jól sejtem ez egy vak randi lesz? – mosolygott Zayn.

-          Olyasmi – helyeseltem és leugrottam a konyhapultról. – Malik! Irány a hűtő és szendvicseket gyártunk, igyekeznünk kell, hogy előttük érjünk oda!

-          Igenis főnökasszony! – tisztelgett és elindult kifosztani a frizsidert.

Amíg ő kenyeret kent előszedtem a piknikező kosarunkat és egy pokrócot, meg beálltam én is szendvicsgyártásba, ami utólag nem volt túl jó ötlet, mert arról szót, hogy egymást etettük és összekentük. A végére majonéz, vaj, lekvárt és nutella érdekes keverékei voltak felfedezhetők rajtam.

-          Kész! – néztem diadalmasan az órára. – Akkor én most elmegyek mosakodni, meg átöltözni, addig te pakolj el és mosakodj meg itt, nem akarok még vizes is lenni – vigyorogtam.

-          De hát nekem nem is kell megmosakodnom – lepődött meg, és tényleg ő nem úgy nézett ki, mint akit megtámadtam a szendvicsgyártás hozzávalói.

Gyorsan megcsókoltam, aminek hatására az ő arca is maszatos lett.

-          Most már muszáj lesz – nevettem és elrohantam a fürdőbe.

A mosdónál gyorsan eltüntettem a majonéz és a többi kenhető társa nyomait a kezeimről és az arcomról, majd kibújtam a kék ruhámból, mivel az is tiszta ragacsos cucc lett. Végül fehérneműben masíroztam át a szobámba és álltam meg a szekrény előtt.

-          Annyira jól nézel ki! – csókolt bele a nyakamba Zayn, mire összerezzentem, észre se vettem, hogy a szobában van.

-          Megijesztettél – karoltam át a nyakát.

-          Szerintem azok ketten ellesznek kaja nélkül is – vigyorgott. – Mi megesszük a szendvicseket, aztán van egy remek ötletem, hogy hogyan dolgozzuk le a kalóriákat.

-          Csábítóan hangzik – haraptam bele az alsó ajkamba. – De nem lehet.

Azzal visszafordultam a szekrény felé és kivettem belőle egy babakék-halványsárga pántnélküli topot, valamint egy farmer sortot. Miután felöltöztem mosolyogva ültem a csalódott Zayn ölébe.

-          Ígérem, hogy bepótoljuk – nyomtam egy puszit a szájára.

-          De mikor? – kérdezte. – Mikor lesz akkora szerencsénk megint, hogy üres lesz a lakás?

-          Szerintem a hét minden napján – nevettem. – Gondolom Mack próbál majd annyi időt Niall-lel tölteni, amennyit csak tud, ha meg nem így lesz, akkor elküldjük Harryt és Lilyt romantikázni és máris meg van oldva. – kacsintottam rá.

-          Szavadon foglak ám – döntött végig az ágyon és megcsókolt.

-          Remélem is – mondtam vigyorogva. – Most már indulnunk kell.

Zayn a konyhában megragadta a kosarat, én pedig a pokrócot és lesétáltunk. Nem volt kedvem átvergődni az éttermen, így kimentünk a rakodó udvaron át a 50. utcára, ami közvetlen a park mellett volt.

-          Most merre? – kérdezte a kezemet szorongatva Zayn.

-          Át a parkon – mutattam az ösvényre. – Aztán majd szólok, hol kell lekanyarodni.

Nem válaszolt, csak bólintott és elindultunk a Central Parkba. Ilyenkor vasárnap rengetegen töltötték itt a szabadidejüket, mivel hétvégente a forgalom teljesen leáll a városban, csak itt-ott egy-egy taxit lehet felfedezni.

Minden nyugodt volt, és amikor már majdnem elsétáltunk a „titkos helyem” mellett hirtelen elkezdtem rángatni Zaynt.

-          Nem szóltál – nézett rám rosszallóan.

-          Bocsi, elkalandoztam – pirultam el.

Ahogy sejtettem, a kis zöld rétet a new yorkiak messziről elkerülték, szerintem sokan a létezéséről sem tudtak, hisz a park hatalmas volt.

-          Tetszik – jegyezte meg elismerően Zayn. – Sokat jársz ide?

-          Mondjuk – terítettem ki a pokrócot. – Ha gondolkozni akarok, általában itt üldögélek.

Miután letettük a kosarat, még egy cetlire üzenetet írtam Maegnek és Frednek.

Jó szórakozást! xx Cassie és Zayn

Miután ezzel végeztünk, mint akik jól végezték dolgukat elindultunk felfedezni a Central park többi részét.