Cassidy, i love you! ♫♪ 33. fejezet

Sziasztok Manók!
Jó újra itthon, bár ez az egy hét is fantasztikus volt :D Három napot töltöttünk Nyíregyházán, a maradék négyed pedig Kiskőrösön. Egyik nap felmentünk Kecskemétre és a Malomban moziztunk, meg kaptam One Direction DVD-t, amit még aznap kétszer meg is néztem xD Majd megismertem egy srácot, aki kiköpött Zayn, de komolyan, jó nincs annyi tetkója, de megdöbbentő a hasonlóság, azt hiszem szerelmes lettem Áronba *-* ♥
Ja, a nagy nyaralásban hirtelen lett két béta jelöltem, ezt a fejezetet az első, Eszti bétázta, a következőt DreamerGirl fogja, szerintem így igazságos, aztán majd eldöntöm kit tartok meg (:
Nem is szövegelek itt tovább, hiányoztatok, sosem kaptam még ennyi "fantasztikus"-t sem egyik fejezetre sem, mint az előzőre, imádlak titeket ♥ Jó olvasást és várom a kedves, vagy nem épp kedves szavakat! (:

33. fejezet - Lily randija

(Lily szemszöge)

„Emlékszel még, amikor először voltál szerelmes? Az első randi, az első csók, az első együttlét, az első igazán borzongató szeretkezés, ami néha-néha még ma is bevillan? (...)”

Csak fel s alá járkáltam a lakásban. Anya már nem tudta elképzelni, hogy mi ütött belém.

-          Történt valami Cassie-nél? – érdeklődött, mikor már harmadszor mostam fel az étkezőt.

-          Nem – sóhajtottam.

-          Akkor minek köszönhető egy újabb tisztaságmánia roham? – húzta fel kérdőn a szemöldökét, miközben lehuppantam mellé a kanapéra.

-          Izgulok – sóhajtottam.

-          Miért is? – itt jöttem rá, hogy a mindennapok sürgésében elfelejtettem megemlíteni anyunak a randimat.

-          Ígérd meg, hogy nem akadsz ki – néztem rá szúrós szemmel.

-          Ha nem tetkót akarsz, ígérem nem teszem – mosolyodott el.

-          Nyugi, ennyire nem hülyültem meg – nevettem fel.

-          Na, akkor miről van szó? – érdeklődött.

-          Tudom, hogy mi a véleményed a sztárokról, meg minden. De én nem te vagyok és tudom, hogy apu a zene miatt hagyott el minket ,meg minden, de… - hadartam össze-vissza ami épp eszembe jutott.

-          Mit akarsz ezzel mondani, Lil?

-          Ma randizok Harry Styles-szal a One Direction-ből – emeltem a kezeimet lángoló arcom elé.

-          És ezt mikor akartad közölni ,Lilian Isabel Stewart? – emelte fel dühösen a hangját. – Egy rocksztárral nem randizhatsz, azt hittem ezt megbeszéltük!

-          De Harry más, mint apa – sóhajtottam. – Meg különben is, ez csak egy randi, vasárnap úgyis elmennek Philadelphiába – magyaráztam, hogy elengedjen.

-          Szóval semmi komoly? – jelent meg a meglepettség a szemében.

-          Semmi komoly – hazudtam a szemébe szemrebbenés nélkül, mert én igenis komolynak éreztem.

-          Akkor legyen – motyogta.

-          Köszi – öleltem meg lelkesen, majd elugráltam a szobám felé.

A szekrényt kinyitva végig néztem a lehetséges ruhadarabokon, miközben a fejemben azt ismételgettem, hogy farmer-póló, semmi kiöltözés…

Végül egy farmert vettem fel a kedvenc fehér ,pánt nélküli topommal, amin egy barna masni volt. Szerencsehozó gyanánt a kedvenc masnis fülbevalómat is a fülembe tettem és felvettem egy sarut.

Majd leültem a tévé elé és feszülten vártam, hogy a csengő megszólaljon. Már épp álltam volna neki negyedszer is felmosni, mikor végre megszólalt az ismerős hang.

-          Akkor én elmentem – kiabáltam anyunak.

-          Szia Kicsim! Jó szórakozást! – köszönt el anya.

Futottam az ajtóig, ám mikor kinyitottam az arcomra fagyott a mosoly. Harry állt előttem és lélegzetelállítóan nézett ki az ÖLTÖNYÉBEN.

-          Szia! – köszönt mosolyogva.

-          He… hello! – ráztam meg a fejem ámuldozva.

-          Mehetünk? – nyújtotta felém a kezét.

-          Csak egy pillanat, átöltözök – fordultam volna meg, de elkapta a csuklóm.

-          Nekem így vagy tökéletes – súgta a fülembe, mitől újra vér szökött az arcomba.

-          De… - kezdtem, de ő már ki is rángatott a házból.

-          Mit is akartál mondani? – kérdezte, miközben kinyitotta nekem a taxi ajtót.

-          Azt, hogy így olyan alulöltözöttnek érzem magam.– sóhajtottam.

-          Mielőtt elvinnélek oda, ahova szeretnélek – kacsintott rám. – Előtte el kell még intéznem valamit – mosolygott.

-          Oké, tőlem – vontam vállat.

Ezután csendben ültünk egymás mellett a kocsiban, majd megálltunk egy nagy épület mellett.

-          Ide jöttünk? – érdeklődtem, miközben kiszálltunk a taxiból.

-          Persze, de te itt is megvárhatsz, ha akarsz – mosolygott rám.

-          Nem, veled megyek, már ha nem baj – motyogtam.

-          Persze, hogy nem – nevetett fel és kézen fogva bementünk az épületbe.

Az ajtóval szemben egy lift volt, mi pedig arra tartottunk. Tehát ebből arra következtettem, hogy az a valahova, ahova megyünk az emeletek egyikén van.

Harry megnyomta az 5-ös gombot és a fülke elindult felfelé.

Az ötödik emeleten kiszálltunk és a folyosón körbe nézve csak három ajtót láttam. Harryvel az 502-est vettük célba. Megnyomta a csengőt, én pedig kíváncsian vártam, hogy ki nyit ajtót.

Ám a kíváncsiságot hamar a rosszul elsült meglepetés vette át, ugyanis Jessica Coleman nyitott ajtót.

-          Szia Jess! – adott neki üdvözlésképp két puszit Harry.

-          Sziasztok! – nézett rám meglepetten Jessica.

-          Remélem nem baj, hogy hoztam Lilt – mosolygott Hazza, miközben berángatott a lakásba.

-          Nem, persze – pislogott rám hatalmas szemekkel a lány.

-          Mit csinálunk itt? – érdeklődtem Harrytől.

-          Csak egy pillanat az egész – nyugtatgatott.

-          Oké – sóhajtottam.

-          Tessék – nyomott egy pedrive-ot Hazza kezébe Jess.

-          Köszi ,Jessie – ölelte meg mosolyogva.

-          Nektek bármit srácok – nevetett a barna lány. – És további jó szórakozást!

-          Köszi ,meglesz – mondtam durcásan és kirángattam Harryt a lakásból.

Értetlenül nézett rám, mikor a lift előtt toporzékoltam, majd megadó sóhajjal lépett mellém.

-          Mit tettem, hogy mérges vagy rám? – kulcsolta össze az ujjainkat.

-          Első randin egy másik csaj lakására hozol, és még kérdezed? – húztam fel a szemöldököm.

-          Komolyan féltékeny vagy Jessre? – nevetett fel a liftben állva.

-          Kicsit – vallottam be kipirulva.

-          Jessica nagyon régóta jó barátom, de semmi több – magyarázkodott.

-          Biztos? – kérdeztem bizonytalanul.

-          Ezer százalék – kacsintott rám.

-          Oké – mosolyodtam el. – Mi van a pedrive-on?

-          Az új számunk.

-          De klassz, meghallgathatom? – csillantak fel a szemeim.

-          Nem hiszem, szuper titkos és meg kellene ölnöm téged, ha megtennéd, amihez persze nem lenne kedvem, feltéve, ha ez a randi jól sikerül – vigyorgott.

-          Nem fog – sóhajtottam. – Nem vagyok alkalomhoz illően öltözve.

-          Dehogyisnem, már mondtam – nevetett fel a taxinál.

-          Hova megyünk? – kérdeztem gyanakvóan.

-          Meglepetés – somolygott.

-          Olyan gonosz vagy – puffogtam.

-          Dehogy vagyok – húzott közelebb magához, hogy átkarolhasson.

-          Megérkeztünk, uram! – szólt hátra a sofőr.

-          Köszönjük a fuvart – fizette ki Harry.

-          Ide jöttünk? – néztem végig Cassék éttermén.

-          Mivel más helyet nagyon nem ismerek a városban, igen. – vigyorgott. – Meg itt tuti, hogy jó a kaja.

-          Van benne valami – adtam neki igazat.

Kézen fogva masíroztunk be az épületbe és reménykedtem benne, hogy Cass valamikor lenéz enni és észre veszi, hogy ide jöttünk. Egy szabad asztal árválkodott csak az egész étteremben, rögtön tudtam, hogy az a miénk. Miután leültünk, Chelsea pillanatokon belül ott teremett mellettünk két étlappal.

-          Sziasztok! – köszönt meglepetten.

-          Szia ,Chels – mosolyogtam, amikor a kezembe vettem az étlapot.

-          Ti mit csináltok itt? – érdeklődött, miközben az italrendelést adtuk le neki.

-          Épp randiznánk, ha hoznád az italainkat – nevettem fel.

-          Ja.. izé… oké – vigyorgott és el is tűnt a konyha irányában.

-          Tudod, hogy besétáltál az oroszlán barlangjába? – néztem rá kacéran.

-          Mi? – lepődött meg.

-          Én itt hazai pályán vagyok, mindenkit ismerek – világosítottam fel.

-          Én meg világsztár vagyok! Szerintem kvittek vagyunk – vigyorgott.

-          Jogos – nevettem. – Szóval ez valami bosszú?

-          Micsoda? – értetlenkedett.

-          Hát, hogy azt mondtad ne öltözzek ki. Tudod, a múltkor mi kiöltöztünk és ti nem – mosolyogtam.

-          Igen, valami olyasmi járt a fejemben – vallotta be.

Nemsokára Chelsea is megjelent az italokkal, majd felvette a rendelésünket. Míg a kajára vártunk, beszélgettünk és rengeteget nevettünk. Harry mellett teljesen felszabadultnak éreztem magam, Cassie-nek igaza volt, hogy nem lesz semmi galiba.

Vacsi után Hazza ragaszkodott hozzá, hogy hazakísérjen, amit én persze szívesen fogadtam.

-          Hát akkor én megjöttem – kezdtem el kelletlenül kutatni a kulcsom után.

-          Úgy néz ki – túrt bele a hajába.

-          Öm… gondolom még látjuk egymást – mosolyogtam, mikor bedugtam a kulcsot a zárba.

-          Hát remélem – fonta karjait a derekamra, amivel újra zavarba hozott.

-          Én is – suttogtam zavartan.

Ismertem Harryt, vagyis hát elolvastam róla minden létező információt a neten, tudtam, hogy nincs első randi csók nélkül. Na most lesz!

Ahogy ajkai vészesen közeledtek, a kezem az ajtókilincsre fonódott és az utolsó pillanatban lenyomtam és bevetettem magam a házba.

-          Majd máskor Styles! – nevettem fel, mikor az orrára csaptam az ajtót.