Cassidy, i love you! ♫♪ 29. fejezet

Sziasztok!
Bocsi a késésért, majdnem elfelejtettem feltenni xD MONA neked pedig nagyon-nagyon boldog születésnapot (:

 

Nem is húzom itt tovább a szót, jó olvasást és kommenteljetek bátran, nem harapok! ;)

29. fejezet - Te Zayn barátnője vagy, ugye?

(Maeg szemszöge)

„Ha egyszer a véletlen játszani kezd veled, készülj el rá: fordulat fordulat után ér. Ha a sors felnyitja kapuját, ontja a meglepetéseket. Ha rést ütött, az események egymás után törnek be rajta, egymást érik a meglepetések. A meglepetés homály.” – Victor Hugo

Amikor odaértem a kis rétre az első ami feltűnt a piros kockás pokróc volt, meg a kosár. Már épp készültem oda menni, mikor a bokrok felől neszezésre lettem figyelmes és azt gondoltam, biztos Cass jön. Ám még a szívem is kihagyott, mikor megláttam ki lép be a titkos helyünkre.

-          Szia Maeg! – söpörte le magáról a leveleket Fred. – Te mit keresel itt?

-          Szia! – mondtam elcsukló hangon. – Cass hívott, hogy beszélni akar velem…

-          Érdekes, engem is idehívott, ugyan ezzel az indokkal – ráncolta a homlokát a srác.

-          Szerintem mi be lettünk csapva – nézegettem a piknik kosarat.

-          Naná, hogy – nevetett fel.

-          Nézd, üzenet – hajtottam szét a papírt és egyszerre kezdtük el olvasni.

Jó szórakozást! xx Cassie és Zayn

Egy darabig csak bámultunk egymásra, ilyenkor általában mindig elkalandoztam Fred csodálatos barna szemeiben. Most egy pillanatra, mintha ő is elkalandozott volna, ahogy engem nézett, de ezt a gondolatot gyorsan kivertem a fejemből.

-          Ha már ennyit szenvedtek vele, akkor együnk – ajánlottam fel.

-          Szerintem is, éhes vagyok – vigyorgott Fred.

Leültünk a leterített plédre és neki álltunk felfedezni, hogy a piknik kosár rejtelmeit.

(Cassie szemszöge)

Zaynnel elmentünk az állatkertbe, hatalmas élmény volt. Nem azért, mintha sosem jártam volna itt, rengeteg időmet töltöm az állatkertben, de Zaynnel mégis más volt. Persze itt is ránk találtak a rajongók, és amíg ő közös fényképeket készített és aláírásokat osztogatott én félrevonultam. Ám egyszer csak egy csapat lány közeledett felém.

-          Szia! – köszönt nekem egy félén mogyoró barna szemű és világos barna hajú lány.

-          Sziasztok! – köszöntem nekik zavartan. – Öm… Segíthetek valamiben?

-          Te Zayn barátnője vagy ugye? – kérdezte az előző lány melletti vörös hajú, én pedig tanácstalanul néztem Zaynre, aki csak bólogatott.

-          Ő… igen – mosolyodtam el.

-          Csinálhatunk veled is képet? – kérdezte az első.

-          Meg kapunk tőled is autogramot? – szólt rögtön a második.

-          Persze – mosolyodtam el és Zayn lefényképezett a két lánnyal.

-          Hogy hívnak? – kérdeztem az első lányt.

-          Katherine McFly – mondta kicsit zavarban.

Nyelvemet kidugva koncentráltam, miközben aláírtam a kis könyvet, amit a kezembe adott.

Sok-sok Szeretettel

Katherine McFly-nak

Cassidy Garin, Zayn barátnője

Amikor visszaadtam a lánynak egy hatalmas mosoly jelent meg az arcán, mire a másik is a kezembe nyomta a könyvecskéjét. Neki is ugyanazt a szöveget írtam bele, mint az előzőnek, csak persze a név helyére Gertie Tonkint írtam.

Nagyon meglepődtem és mosolyogva sétáltam tovább Zaynnel.

-          Annyira aranyosak voltak – jegyeztem meg kisvártatva.

-          Szerinted miért imádjuk őket ennyire? – nevetett fel.

-          Sosem gondoltam volna, hogy egyszer autogramot fogok osztani – nevettem el magam én is.

-          Szerintem holnapra trend leszel twitteren – kuncogott tovább.

-          Mert? – lepődtem meg.

-          Mert a tejes nevedet írta – ingatta a fejét.

-          Úristen, tényleg – kaptam a kezem a számhoz.

-          És ez a két lány most felteszi a közös képeteket twittere, meg kitudja mennyit csináltak egyébként rólunk – mosolygott.

-          Tudod mit, nem érdekel – vigyorogtam. – Amíg elkerülnek az utálkozók én komolyan nem bánom, ha az egész világ tudja, hogy együtt vagyunk.

-          Ennek kifejezetten örülök – csókolt meg.

Miután kijöttünk az állatkertből Zaynt felhívta Paul így vissza kellett mennie a szállodába, én pedig hazaindultam.

(Meag szemszöge)

Fred már az utolsó kenyeret is betömte és fetrengve panaszkodott.

-          Fáj a hasam – siránkozott.

-          Mindek ettél annyit – dőltem el én is nevetve.

-          Mert valakinek muszáj volt megenni, nehogy megromoljon ebbe a melegbe – nézett rám elgyötört fejjel, mire kicsit meg is sajnáltam.

-          Bocs, hogy akkora a gyomrom, mint egy verébnek…

-          Ezentúl mindennap elrángatlak a mekibe és edzésben tartjuk a gyomrodat – támadt a zseniális ötlete.

-          Ja – horkantam fel. – utána meg úgy nézek majd ki, mint egy két tonnás víziló.

-          A víziló egy szép állat – nevetett.

-          Állatnak állat, de hogy szép? – nevettem vele.

-          Maeg?

-          Hm? – néztem rá.

-          Jobb is, hogy Cassie nem jött el, veled sokkal jobban érzem magam – mosolygott.

-          Dettó – mosolyogtam rá vissza.

Egy darabig csak feküdtünk némán és azon gondolkodtam, hogy a kezembe vegyem-e az irányítás vagy sem. Úgy belemerültem a gondolataimba, hogy már csak arra eszméltem fel, hogy Fred ajkai az enyémhez érnek. Annyira meglepődtem ettől a csóktól, hogy még a szememet is elfelejtettem becsukni.