Cassidy, i love you! ♫♪ 35. fejezet

Sziasztok!
Meghoztam az újabb fejezetet, remélem örültök neki :D És kicsit számolgattam fejbe kb. 60 fejezet lesz az egész történet, ha minden úgy megy, ahogy akarom. (: Nálam az amerikai turné kicsit rövidebb lesz, hogy visszatérhessünk Londonba egy picit, remélem azért ez majd nem lesz nagy gond. De ennyire ne szaladjunk előre, még csak New Yorkban vagyunk ;) Jó olvasást és most is várom a kommenteket! (:

35. fejezet - De te nem mehetsz oda

(Cassie szemszöge)

„Ne féljünk, mert a félelem a gonosz lélektől van. A bizalom, a remény, a hit, az van Istentől. Isten lelke a szeretet, a bizalom, a hit, a kibontakozás, a győzelem lelke.” – Böjte Csaba

Kedd reggel vidáman ébredtem. Lola egész éjszaka rohangált és élvezte az új helyét, bár ahogy elnéztem nem sokáig, mivel békésen szunyókált Mackenzie lábánál.

-          Jó reggelt! – ugrottam barátnőmre.

-          Reggelt neked is! – morogta.

-          Kedd van, ne legyél ilyen morci, az a hétfőnek van – nevettem, miközben Lola is felébredt.

-          De nálam a kedd az új hétfő – húzta a fejére a takarót.

-          Ne csináld már, lemegyünk, megmutatjuk Lolának a Central Parkot – álltam neki a szekrényben kutatni.

-          Ha erről van szó két perc és kész vagyok – pattantak fel a szemei.

A szekrényből egy csíkos Minnie egeres pólót és egy sárga nadrágot vettem ki, majd e ruhadarabok társaságában a fürdőbe vonultam.

Miután felöltöztem oldalra fontam a hajam és kihúztam a szemem.

Mikor mindennel végeztem visszamentem a szobámba, hogy Mack is felöltözhessen.

-          Azt hol találtad? – néztem meglepetten a kezében tartott kék Pikachu-s pólót, amit már hónapok óta kerestem.

-          A pólók alatt volt legalul – mutatott a szekrény felé.

-          Basszus mennyit kerestem már – nevettem.

Kezdtem megszokni, hogy bár egy hatalmas bőrönddel érkezet, mióta nálunk van szinte csak az én ruhatáramból öltözködött.

Alaposan körülnéztem a szobába – míg Lola az ágyon a farkát kergette – hogy nem-e hagyott éjszaka valahol egy kis „ajándékot”.

Mire végeztem az összes zegzug átnézésével Mackenzie is visszaért teljes harci díszben.

-          Indulhatunk a parkba! – jelentette ki csillogó szemekkel.

-          Ne reggelizzünk? – érdeklődtem mosolyogva.

-          Ne, most Lola szocializálása a legfontosabb – jelentette ki és már gyömöszölte is be a kiskutyát a hordozóba.

-          Viszek pórázt is – akasztottam le a szekrény fogantyújáról.

-          Oké – mondta Mack miközben a cipőjét húzta.

-          Jó a cipőd – mosolyogtam rá.

-          Köszi, miután elbúcsúztam tőletek a reptéren mentem haza és megláttam egy boltban, egyből beleszerettem. – mesélte.

Csak mosolyogtam és a felsőmhöz illő sapkát a fejembe húztam.

Az órára pillantottam, fél tizenkettő volt. A telefont a zsebembe csúsztattam és már indultunk is.

Mindig is imádtam anyut, amiért ilyen közel lakunk a parkhoz. Most pedig különösen.

Mack-kel szokás szerint a hátsó kijáratot használtuk, mint mindig. Az 50. utcán sétálgattunk, hisz kedd lévén a forgalom hatalmas volt. Mikor épp módunkban állt egy gyors rohanással két autó roham között átvágtunk az úttesten a másik oldalra a Parkhoz.

-          Én felhívom Zaynt – mondtam, miközben barátnőm a kiskutya hámjába csatolta a pórázt.

-          Oké – felelte és figyelte, ahogy Lola bizonytalan lépteket tesz az új környezetben.

A telefont a fülemhez tartva vártam, hogy a barátom hangja megszólaljon, ám csak a hangposta jelentkezett.

-          Szia Zayn! Cassie vagyok! Hív fel, ha lehallgattad – mondtam rá a rögzítőre.

Egy rossz érzés fogott el, hogy Zayn nem vette fel a telefont, de ezt az érzést gyorsan elhessegettem és csatlakoztam Mack-hez és Lolához.

-          Na? – kérdezte.

-          Semmi, nem vette fel, de hagytam üzenetet – mosolyodtam el halványan.

-          Nyugi, semmi baj sincs. Ma interjún vannak, lehet, hogy ezért nem vette fel – juttatta eszembe.

-          Igazad van – húzódott szélesebbre a mosolyom.

-          Lola imádja ezt – nevetett fel.

-          Hát ennek örülök, meg sokat járunk majd ide – mosolyogtam.

Mire az állatkerthez értünk a kiskutya úgy elfáradt, hogy már könyörgött, hogy vegyük fel. Így visszatettem a hordozójába, ahova jól befészkelte magát és perceken belül elaludt.

Miután észrevettük, hogy Lola alszik beültünk egy kávézóba, majd Mackenzie telefonja megcsörrent.

(Mack szemszöge)

-          Niall az – vigyorogtam Cassie-re, aki elmosolyodott. – Szia Niallerem!

-          Szia Kicsim! – köszönt mosolyogva.

-          Most végeztetek? – kérdeztem sejtelmesen nézve Cass-re, hogy Zayn is biztos mindjárt hívja.

-          Igen, nem találkozunk? – kérdezett vissza, mintha ezt kérdezni kéne.

-          Dehogyisnem – mosolyogtam.

-          Most indulunk vissza a szállodába, ha elindulsz, talán egyszerre érünk oda – nevetett.

-          Rendben, akkor szia, és szeretlek! – köszöntem el.

-          Én is téged! Csók! – és letette.

-          Bocsi Cass, de lelépek, jó? – néztem rá elpirulva.

-          Futás a lovagodhoz és vissza se nézz – nevetett fel.

-          Imádlak – nyomtam egy puszit az arcára és már futottam is.

Az utcán leintettem egy taxit, és már úton is voltam a szálloda felé.

(Cassie szemszöge)

Miután Mack elment megittam a kávém maradékát, majd mikor láttam, hogy Lola már ébredezik, akkor fizettem és haza mentem.

Mivel tudtam, hogy már vége az interjúnak ezért egy ideg voltam, mivel Zayn nem hívott.

Egy órát ültem a nappaliban a lüktető vért hallgatva a fülemben, mikor úgy döntöttem, hogy nem bírom tovább és oda megyek.

Lolát bezártam a szobámba, ott nyugodtan randalírozhat, majd lerohantam és meg sem álltam, míg nem sikerült leintenem egy taxit. A sofőrnek bediktáltam a címet és feszülten izegtem-mozogtam míg oda nem értünk. A szálloda előtt kifizettem a taxit és gondolom jó sok borravalót adhattam neki, mert a mosolya rettentő szélesre húzódott, majd rohanni kezdtem.

Harry és Louis lenn ültek a hallban így hozzájuk indultam.

-          Sziasztok! – köszöntem nekik feszülten.

-          Szia királylány! – ölelt meg Lou.

-          Mi járatban törpilla? – kérdeztem Hazza.

-          Zayn merre van? – érdeklődtem.

-          A bárban – mutatott a fejével az étterem bár részére Louis.

-          De te nem mehetsz oda – indult el felém göndörke.

-          Beszélnem kell vele – mondtam és már rohantam is, mielőtt utolérhetett volna.

Igaza lett Harrynek, nem kellett volna oda mennem. Zayn vígan nevetgélt Selenával a pultnál.

Én csak ledermedve álldogáltam az ajtóba. Mikor megfordultam Harry mellkasába ütköztem, és ahogy megéreztem az illatát már el is bőgtem magam. Szorosan magához ölelt és így próbált velem arrébb állni az útból.

-          Én mondtam, hogy ne gyere ide – simogatta a vállam.

-          Haza megyek! – jelentettem ki és letöröltem a könnyeim.

-          Haza kísérlek – ajánlotta fel.

-          Nem, egyedül megyek – szögeztem le és szép lassan elhagytam az épületet.

A szálloda előtt sikerült bevágódnom egy nyitott taxi ajtón, amivel éktelen nagy káromkodást eredményeztem, de nem érdekelt.

-          A 49. utcára kérem, a Garin’s Restauranthoz – szipogtam a sofőrnek, aki bólintott és már indult is.

Az út sokkal gyorsabban telt, mint az ide vezető, és ennek roppant mód örültem. Az étterem előtt letöröltem az arcomról a könnyeket, majd egy mosolyt erőltetve magamra elindultam az asztalok között. A szembe jövő pincéreknek és ismerősöknek megpróbáltam vidáman köszönni, ami nem volt valami meggyőző, de senki nem foglalkozott most vele, ez így volt jól.

Kettesével szedtem a lépcsőfokokat, hogy minél előbb felérjek a lakásba. Első dolgom az volt, hogy kiengedtem Lolát, majd elnyúltam a kanapén és újra sírásra fogtam.

Nem telt bele fél óra és a sós könnyek hatására elaludtam.