Cassidy, i love you ♫♪ 32. fejezet

Sziasztok!
Hát itt is vagyok az egyenlőre utolsó fejezettel :/ Holnap után indulok nyaralni, de a laptop ott lesz nálam, szóval valószínűleg, ha esténként nem bulizok és unatkozok akkor írni fogok (: Szóval elvileg jövő szombaton már jövök résszel, de legkésőbb vasárnap :D Addig is élvezzétek ezt, jó olvasást és várom a véleményeket! ;)

32. fejezet - Lola

(Cassie szemszöge)

„A kutya már nem állat, még nem ember.” – Csányi Vilmos

Vasárnap már nem találkoztam Zaynnel, de jó is volt egy kicsit a lányokkal lenni és átbeszélgetni a fél éjszakát. Este még kaptam egy jó éjt SMS-t Zayntől, aztán Lillel és Mackkel belevetettük magunkat a pizsamapartiba.

Reggel én keltem fel legelőször, így mivel nem akartam felkelteni a két barátnőmet, ezért ki masíroztam az étkezőbe.

-          Jó reggelt! – köszöntem ásítozva anyunak.

-          Neked is! – mosolygott rám. – Tegnap merre voltál? Nem is láttalak…

-          Nem voltam jó passzban – rágcsáltam az alsó ajkamat.

-          Mi történt? – ráncolta a homlokát anyu.

-          Zaynnel a koncert után kicsit összevesztünk, de már minden oké – mosolyogtam.

-          Ez a lényeg – nyomott egy puszit a hajamra. – Szia Kicsim!

-          Szia anya! – köszöntem el tőle én is, mikor már az ajtónál volt.

Homlokráncolva néztem az üres kávéfőzőt, majd sóhajtva neki álltam kávét főzni. Kábé ennyire is használtuk a konyhát. Ebédelni az étterem konyhájába belógva szoktam, vacsorázni meg a személyzettel együtt. A reggeli meg általában kimarad az életemből, így nagyon kávéfőzésen kívül akkor csinálok itt mást is, ha nassolni van kedvem.

A frissen főtt kávé illatára már Lily és Mackenzie is előmerészkedtek.

-          Jó reggelt! – mosolyogtam rájuk két bögrével a kezemben.

-          Neked is! – szürcsölgette a kezébe adott pohár tartalmát Mack.

-          Egy istennő vagy! – kapta ki a kezemből a kávét Lil.

Míg a reggelit készítettük vidáman énekelgettük az új kedvenc dalainkat. Vagyis az én új kedvenc dalaimat a One Directiontől.

-          Program? – érdeklődött Lil.

-          Gondoltam, megmutatom Macknek a várost – vontam vállat.

-          Juj, ez szuper ötlet – lelkesedett a lány.

-          Úgyis a McDonald’son és a szállodán kívül sehol nem voltam még igazán – lelkesedett fel Mackenzie.

-          Akkor ezt megbeszéltük, csajos napot tartunk – nevettem fel. – És te mit tervezel?

-          Én? – kérdezett vissza Lil, mire sokatmondóan néztem rá. – Ja, semmit, lazulok, idegeskedek, ruhát válogatok, meg idegeskedek – tördelte a kezeit.

-          Semmi gond nem lesz – ráztam meg gyengéden a vállát.

-          Tudom, de akkor is ideges leszek – mosolyodott el halványan.

-          Mindenki az lenne a helyedben – nevetett fel Mack.

-          Lehet, hogy áthívom Maegent – morfondírozott Lil.

-          Nem hiszem, hogy jó ötlet – vigyorogtam.

-          Miért is? – kérdezett vissza.

-          Mert ő is úgy izgul a ma este miatt, mit te – magyaráztam. – Freddel randiznak.

-          Hűha – nézett rám meglepetten Lily. – Ezt miért nem mondtad?

-          Nem tudom, azt hittem te is tudod – túrtam bele a hajamba.

-          Hát nem – sóhajtott fel Lil, majd elmosolyodott. – De örülök neki.

-          Hát még én – nevettem fel, mire Mack is velem nevetett.

Miután befejeztük a reggeli trécselést elmentünk felöltözni.

Én egy amerikai zászlós pólót, egy fehér farmert és a kedvenc kabátom vettem fel. Mackenzie egy kockás ruhát vett fel fekete kabáttal és balerina cipőt.  Lily már elment, mire elkészültünk.

-          Hú, úgy izgulok – nevetett Mack, mikor kisétáltunk a hátsókijáraton.

-          Miért te izgulsz? Én vagyok az idegen vezető – forgattam a szemeim.

-          Neked már van gyakorlatod – emlékeztetett a Zaynnel való városnézésemre. – Én meg először veszek rész ilyesmin.

-          Végül is – nevettem el magam.

Mackenzie-vel végig sétáltunk a Times Square-en, meg mutattam neki a Broadway sétányt, az Empire State Buildingnél várakoztunk egy kicsit, majd mikor már meguntuk Mack kitalálta, hogy nézzük meg az Upper East Side-ot, mert imádja a Gossip Girlt.

-          Úr isten! Tényleg itt forgatták! – ámuldozott a Central Park nyugati oldalán.

-          Igen, valószínűleg – mosolyogtam.

-          Nem hiszem el, hogy itt élsz és nem lógtál ki a forgatásokra – nézett rám elkeseredetten.

-          Gondolom itt, csak pár jelenetet vettek fel – forgattam a szemeim. – Meg nem rajongok a sznobokért – grimaszoltam.

-          Igazi Humphrey vagy – vigyorgott.

-          Egészségedre – vontam vállat. – Gyere menjünk el a Szabadság-szoborhoz, van egy ötletem, amiért anyu valószínűleg ki fog nyírni, de nem érdekel.

-          Beavatsz engem is? – kíváncsiskodott.

-          Majd ha ott leszünk, akkor igen – vigyorogtam.

Nem válaszolt, csak izgatottan bólintott. Gyorsan leintettünk egy taxit, és már úton is voltunk a szobor felé, ami a Hudson folyó torkolatában található egy szigeten.

Megállítottam a taxit a kis állatkereskedés előtt, ahol Freddel jártam utoljára.

-          Mit csinálunk itt? – kérdezte csodálkozva Mackenzie, mikor beléptünk a kisboltba.

-          Kiskutyát veszünk – mosolyogtam rá.

-          Komolyan? – csillantak fel a szemei, mire csak bólogattam. – De miért?

-          Sosem volt saját házi állatom, ha kutyázni akartam, akkor mindig átmentem Zaynhez és eljátszottam Borisszal, de így New Yorkból necces kiugrani Bradfordba pár órára csak, hogy kutyázhassak – magyaráztam.

-          Biztos nem akarod először megbeszélni anyuddal? – aggódott.

-          Nem hiszem, hogy nagy problémád fog belőle csinálni, úgysincs nagyon otthon, nekem meg jól jön a társaság, ha ti elmentek… - motyogtam.

-          Hogy érted ezt? – lepődött meg Mack.

-          A fiúk vasárnap Philadelphiába mennek, gondoltam biztos te is… - túrtam bele a hajamba, miközben már a kutyákkal teli kirakatnál álldogáltam.

-          Hát ez még eszembe sem jutott – sóhajtott fel.

-          Na mindegy, melyik legyen? – tereltem el a témát.

-          Jaj, mind olyan aranyos – simogatta meg őket – nem is tudom…

-          Igazából azt nem tudom eldönteni, hogy fekete vagy barna foltosat válasszak – magyaráztam, hisz egyik kutyus szebb volt, mint a másik.

-          Szerintem feketét – vette ki az egyik pöttömöt. – Az megy mindenhez.

Lola

Mindketten elnevettük magunkat és megjelent az eladó lány.

-          Segíthetek valamiben? – érdeklődött.

-          Már voltam itt a múltkor, ezt a kiskutyát szeretném megvenni, meg pár szükséges dolgot hozzá – vettem ki Mackenzie kezéből a kiskutyát.

-          Persze, szívesen segítek – mosolygott és már kalauzolt is az üzletben.

Vettünk kosarat, pórázt, hámot, nyakörvet és minden szükséges dolgot a sikeres szobatisztaságra neveléshez, bár elvileg ezek a kiskutyák már azok, de nem akartam semmit sem a véletlenre bízni.

Hazafelé egy kis hordozóban vittem, míg mind két kezem meg volt pakolva szatyrokkal. Mack a kosarat hozta és egész úton arról beszélt, hogy mennyire imádja már most Lolát, mivel a kiskutya ezt a nevet kapta.

-          Anyu most fog megölni – sóhajtottam, mikor kiszálltam a taxiból.

-          Jaj, dehogy fog – simogatta Lolát. – Ő is imádni fogja!

-          Oké – mosolyodtam el. – Végül is, most már mindegy.

-          Na ez a beszéd, gyerünk, mutassuk be az új családtagot.

Mint egy menekült, úgy osontam fel az emeletre a kutyacuccokkal, Mackenzie pedig nagy vidáman jött mögöttem.

-          Siethetnél! – néztem rá szikrákat szórva a szememmel, amikor még csak a lépcső felénél járt.

-          Kicsit paranoiás vagy – forgatta a szemeit. – Na menj, hívd anyudat, jobb ha minél előbb megismerkedik Lolával.

-          Oké – húztam a szám és elindultam lefelé.

A konyhaajtóban állva tördeltem a kezeimet és azon gondolkodtam, hogy utoljára akkor éreztem ezt, mikor tetkót csináltattam titokban és el kellett mondanom neki.

Egyszer csak Javier állt meg mellettem.

-          Bemész? – érdeklődött mosolyogva a latin amerikai srác.

-          Nem is tudom – túrtam bele a hajamba.

-          Megint tetkót varrattál? – nevetett fel.

-          Nem, kutyát vettem – motyogtam magam elé.

-          Aszta – kerekedtek ki a szemei. – Anyád meg fog ölni!

-          Ugye, szerintem is – sóhajtottam. – Na, de mindegy. Túl kell lennem rajta, majd elfogadja ezt is, mint a tetkót.

-          Végül is – nyitotta ki előttem az ajtót Javier. – Ügyes legyél királylány.

-          Majd igyekszem – mosolyogtam rá és bementem a konyhába.

Sóhajtva sétáltam el a személyzet mellet egyenesen anyuhoz.

-          Szia! – köszöntem kelletlenül.

-          Szia Kicsim! Mi járatban? – kérdezte vidáman.

-          Fel tudsz jönni egy pillanatra? – túrtam bele a hajamba.

-          Baj van? – lepődött meg.

-          Nem mondanám – sóhajtottam. – De fel kell jönnöd, légy szí’ csak egy perc az egész.

-          Oké – nézett rám furcsán. – Egy pillanat és itt vagyok!

Anyuval a nyomomban indultam fel az emeletre. Idegesebb voltam, mint mikor elmondtam neki, hogy magamra varrattam Zayn nevét arabul és akkor is úgy ki volt akadva, hogy egy hétig nem beszéltünk.

-          Lola gyere vissza! Ne! Ne, oda ne menj be! – futott anya szobája felé Mack.

-          Ki az a Lola? – nézett rám anya.

-          Pont erről akartam beszélni – motyogtam, miközben barátnőm előkerült a kutyával.

-          Atya úr isten! – ennyi volt anyu döbbent reakciója, majd kis szünet után így folytatta:

-          Ennél cukibbat még sosem láttam!

-          Szóval nem haragszol? – néztem rá döbbenten.

-          Nem, úgyis azon gondolkodtam, hogy mostanában jól jönne egy kiskutya – mosolygott és a kanapén dögönyözte az ebet.

-          Istenem, de imádlak! – ugrottam anyu nyakába. – Azt hittem ki fogsz akadni, mint a tetkó miatt…

-          Az más volt, akkor azért akadtam ki, mert egy olyan srác nevét varrattad a testedre, akiről akkor azt gondoltam, hogy valószínűleg sosem fogod látni – magyarázta.

-          De nem így történt – vigyorogtam.

-          Nem – mosolyodott el.

-          Szóval megtarthatom Lolát? – érdeklődtem.

-          Persze – mosolygott.

-          Köszi. – ölelgettem.

-          De csak akkor, ha rendesen gondoskodsz róla, nem akarok semmilyen balesetről hallani – mondta szigorúan.

-          Ez természetes – mosolyogtam és neki álltam ölelgetni a kiskutyát.

-          Hát lányok, akkor jó szórakozást Lolához, nekem vissza kell mennem dolgozni – ment el kezet mosni anya, majd le is lépet.

-          Ugye meg mondtam, hogy nem lesz kiakadva – nevetett Mack.

-          Komolyan kezdem azt hinni, hogy lassan jobban ismered anyámat, mint én – mondtam műdurcisan.

-          Ez nem így van, csak Beverly kiismerhető – vont vállat és neki állt kipakolni Lola cuccait.

Míg Mack kutyakaját tett az egyik kis tálba, addig én egy kötéllel játszottam a kiskutyával. Egész nap nagyon jól szórakoztok, este pedig azon izgultunk, hogy Lilynek és Meagennek miden jól menjen.