Cassidy, i love you! ♫♪ 36. fejezet

Sziasztok!
Először is ezt a fejezetet nem küldtem el bétázásra :D Mivel kétszer átnéztem ihlet hiány miatt, remélem nem maradt benne hiba, ha mégis, akkor bocsi. Másodszor ne nehezteljetek rám, azért amiért nem részleteztem az első szexjelenetet, de ezt egy másik fejezetre szántam, meg most nem volt ihletem olyan írni ;) Szóval alkotok majd olyat is :D Ezzel el is árultam a lényeget, mindegy is (: Jó olvasást és szeretnék most már kommentet is kapni! :D

36. fejezet - Próbaidő

(Zayn szemszöge)

„Bizalom nélkül az egyik partner gyanakvóvá válik, nyugtalanná és tele lesz előítéletekkel, félelmekkel, a másik úgy érzi, lélektani csapdába került, azt hiszi, hogy nem hagyják szabadon lélegezni, s érzelmileg megfojtják. Lehetetlen valakit igazán szeretni, ha nem bízunk meg benne teljesen.” – Adam J. Jackson

Kicsit meglepődtem, mikor Selena felhívott az interjú után, de egy érdekes délutánt töltöttünk el együtt a bárban. Rengeteget beszélgettünk és nevettünk, Cassie-nek nem volt igaza, mikor azt mondta, hogy egy hárpia.

Amikor délután négykor elköszöntem tőle vidáman masíroztam a lift felé, de Harry elkapta a vállam.

-          Ez most meg mire volt jó? – vont kérdőre dühösen.

-          Mi? – lepődtem meg viselkedésén.

-          Ez a csaj. Alig békülsz ki Cass-szel és máris egy másik lányra nyomulsz? Nem ilyennek ismertelek haver – sóhajtott.

-          Dehogyis, Selena csak haver – nevettem el magam.

-          Magyarázd ezt törpillának, jó? – forgatta a szemeit.

-          Mi? – értetlenkedtem megint.

-          Cass itt volt, amikor jött már akkor nagyon feldúltnak tűnt, aztán meglátott téged ezzel a csajjal és bőgve rohant haza – magyarázta.

-          Úristen! – csak ennyit bírtam kinyögni és futásnak eredtem.

Persze ilyenkor nem lehet taxit fogni, utálom New York-ot – gondoltam, miközben próbáltam leinteni egy sárga autót, kevés sikerrel.

Kis idő után végre találtam egy szabad kocsit és miután megadtam neki, az étterem címét előbányásztam a telefonom, ami jelezte, hogy van egy nem fogadott hívásom és egy üzenetem.

Lehallgattam az üzenetet és Cass volt az.

Már akkor volt valami a hangjában, ami nyugtalanított. Észre kellett volna vennem az üzenetet és lehallgatni, majd megbeszélni vele. De én hülye már megint elcsesztem az egészet…

Az étterem előtt kiszálltam, majd megkerültem a háztömböt és a hátsó bejáraton mentem be, hogy ne keltsek nagy feltűnést.

Felsétáltam a lépcsőn, bekopogtam, de semmi reakciót nem kaptam, így lenyomtam a kilincset és beléptem.

-          Hahó! – álltam a nyitott ajtóba, ahonnan rálátásom nyílt a nappalira.

Cassie ott feküdt a kanapén és aludt, ám arcán csillogtak a könnyei nyomai. Már épp lépni akartam beljebb, mikor egy kiskutya nekem támadt és éktelen nagy lármába kezdett, amire Cass is felébredt.

-          Te mit keresel itt? – nézett rám álmosan.

-          Ez a valami a múltkor még nem volt itt – mutattam a kutyára.

-          Lola új szerzemény – válaszolta és a kiskutya máris az ölébe heveredett.

-          Bocsánatot akarok kérni – mondtam, miközben becsuktam az ajtót.

-          Felesleges – sóhajtotta.

-          Cass ne csináld már! – ültem le mellé.

-          Zayn én képtelen vagyok benned bízni. Eljátszottad a bizalmam, mikor hazudtál és most sem úgy viselkedsz, mintha vissza akarnád szerezni – nézett rám könnyes szemekkel.

-          De hát Selena csak egy barát – fakadtam ki.

-          Most még az, de nem tudod, hogy mire képes, ha a fejébe vesz valamit – mosolyodott el halványan.

Nem válaszoltam csak döbbenten néztem rá, majd így folytatta.

-          Zayn nekünk a barátság dolog ezerrel jobban ment mint ez… - kezdte.

-          Ne mondd, hogy szakítani akarsz – estem kétségbe.

-          Tudsz jobb megoldást? – húzta fel kérdőn a szemöldökét.

-          Bízz meg bennem. Szeretlek! Sosem csalnálak meg – győzködtem.

-          Zayn én nem tudom – kezdte el a padlót tanulmányozni.

-          Kompromisszumot ajánlok – mondtam utolsó kétségbeesésemben.

-          Hallgatlak – nézett rám érdeklődve.

-          Próbaidőt ajánlok.

-          Próbaidőt? Meddig? – lepődött meg.

-          A turné végéig. – mosolyodtam el, hogy benne van a dologban. – Ha bármit csinálok, akkor páros lábbal rúghatsz ki és soha többet nem kereslek. Oké?

-          De honnan tudom meg, hogyha csináltál valamit, vasárnap elmentek Philadelphiába – sóhajtott.

-          Harry vagy Liam előbb vagy utóbb úgyis elmondja.

-          Ez is igaz – mosolyodott el.

-          Szóval benne vagy? – kérdeztem reménykedve.

-          Lehet – húzódott széles mosolyra a szája.

Szívem szerint felkaptam volna a kanapéról, hogy jól magamhoz ölelhessem, de nem tettem. Viszont Cassie egyszer csak letette a kutyát és elhelyezkedett az ölemben.

-          De tudod, ez mit jelent? – nézett rám kacéran és az ingem felső gombjával játszott.

-          Mit? – vigyorogtam.

-          Ki kell engesztelned – nevette el magát.

-          Hm… ez menni fog. – álltam fel, miközben a karjaimban tartottam és elindultam vele a szobája felé.

(Cassie szemszöge)

Azok után, amit láttam a szállodában, álmomban nem gondoltam volna, hogy lefekszem Zaynnel. De mégis annyira jól esett itt feküdni mellette miközben jobb mutatóujjával a lapockámon lévő nevét rajzolta körbe újra és újra.

-          Szeretlek! – suttogtam neki mosolyogva és megcsókoltam. – Nem értem miért panaszkodsz, hogy van egy tetkóm, mikor neked vagy kilenc van – nevettem fel.

-          Pontosan annyi van, megszámoltad? – nézett rám csodálkozva, mire vállat vontam.

-          Ez mit jelent? – húztam végig a kezem a kulcscsontján lévő arab feliraton.

-          Mozgasd meg az agyad, hátha rájössz – vigyorgott.

-          Örülök, hogy a saját nevemet le tudom írni arabul, sose voltam ilyen profi – néztem rám.

-          Légy hű ahhoz, aki vagy – mondta.

-          Értem – húzódtam még közelebb hozzá.

Szívem szerint egész délután itt feküdtem volna vele, mert most minden tökéletesnek tűnt.