Cassidy, i love you! ♫♪ 37. fejezet

Sziasztok!
Először is ez egy kicsit hosszabb fejezet lett, mint amiket mostanság írtam, szóval lehet örülni. Másodszor pedig szeretném megkérdezni, hogy vevők lennétek-e arra, ha kisorsolnám köztetek azt a karkötőt, amit ebben a fejezetben kap Cassie Zayntől? :D Oldalt szavazhattok :D
Nem is szaporítom tovább a szólt, köszönöm a kommenteket az előzőhöz és ide is szeretnék kérne tőletek párat! (:

37. fejezet - Búcsúzás

(Cassie szemszöge)

„Mindig van egy pont, ahol az út kettéválik. Abban a hitben válunk szét, hogy az útjaink egyszer újra összefutnak. Ahogy távolodunk az úton, a másik egyre kisebbnek tűnik. De nem baj, egymásnak vagyunk teremtve.” – A felhők felett 3 méterrel c. film

Egyet se pislogtunk és a hét már el is repült. A szombat estét négyesben töltöttük a lányokkal, míg a fiúk koncertet adtak. Lilt és Maeg-et a hét folyamán nem volt alkalmunk kifaggatni a hétfői randijaikról, szóval most épp itt volt az ideje.

-          Lányok meséljetek! – tértem vissza a szobámba két tál pattogatott kukoricával.

-          Ki kezdi? – nézett kíváncsian Mack hol a szőke, hol a barna lányra.

-          Majd én – vállalta magára a mesélő szerepét Maeg.

-          Remek – csilingeltem.

-          Hétre jött értem és a Hillstone-ba mentünk – kezdte.

-          Hm… - hümmögött vigyorogva Lily.

-          Egész kaja közben nevettünk meg beszélgettünk – kezdet el Maeg-en kipirulni. – Aztán kimentünk a Hudsonhoz és annyira varázslatos volt az egész. És azt mondta, hogy szeret!

Itt a lány kezeivel takarta lángoló arcát, mi meg csak nevettünk rajta, annyira aranyos volt.

-          Most te jössz Lil, ha befejeztet Lola etetését – néztem rá rosszallóan, amikor a kutyámat tömte kukoricával.

-          Oké – sóhajtott. – Kezdjük ott, hogy itt ettünk az étteremben.

-          Komolyan? – lepődtem meg.

-          Aha, tök vicces volt – nevette el magát. – A farmer-póló meg bosszú volt.

-          A múltkori vacsiért – nevetett Mack is.

-          Jaja – helyeselt Lil. – De előtte, mármint a vacsi előtt felvitt Jessicához – forgatta a szemeit.

-          De miért? – kérdezett rá Maeg.

-          Mert valami új számot írt nekik a csaj, de már tuti hogy elástam magam Jess előtt, mert az a féltékenységi jelenet amit lerendeztem – mosolygott. – Na, mindegy is. Szóval ide jöttünk enni és Chels szolgált ki minket. Szóval bármi érdekel, őt kérdezd, mert feltűnően hallgatózott. Vacsora után Harry haza kísért és meg akart csókolni, de nem hagytam.

-          Miért nem? – lepődött meg Mackenzie.

-          Harry mindig csókolózik első randin – magyarázta Lily.

-          Értem – mosolyogtam rá. – És azóta mi újság? Egész héten nem láttalak.

-          Be kellene járni és látnál – nézett rám rosszallóan.

-          Tudom – sóhajtottam. – De Zayn holnap elmegy, muszáj volt kihasználnunk az időt.

-          Apropó Zayn, lefeküdtetek már? – kérdezte unottan Maeg, mire a másik két lány is érdeklődve nézett rám.

-          Öm… igen, a héten többször is – túrtam bele a hajamba zavaromban.

-          Valaki csak nem zavarba jött – nevetett Mackenzie.

-          Ha már itt tartunk, akkor te Niall-lel? – néztem rá szúrós szemekkel.

-          Igen, előfordult – mondta mosolyogva.

-          Szóval ezek szerint engem zavar egyedül, ha a szexuális életemet boncolgatjuk – sóhajtottam. – De Lilynél voltunk, szóval találkoztatok Harryvel a randi óta?

-          Csütörtökön együtt reggeliztünk, meg tegnap nálam aludt – vont vállat, mintha ez természetes lenne.

-          Szóval együtt vagytok? – tettem fel a kérdést, amire végig célozgattam.

-          Nem igazán, erről így még nem beszéltünk, de a wantagh-i koncerten majd biztos szóba kerül.

-          Szóval megyünk Wantagh-ba? – lepődtem meg.

-          Ühüm – bólogattak.

-          Én viszont lépek lányok, mert randim lesz – nyomott mindannyiunk arcára egy-egy puszit Maeg-en. – Neked pedig jó utat, ha nem találkoznánk!

-          Köszi! Szia! – köszönt el Mackenzie.

-          Szia Maeg! – köszöntünk el kórusban Lillel.

Egy darabig csak ültünk egymás mellett aztán a csendet három telefon törte meg.

-          Ez Harry – halászta elő a telefonját Lily.

-          Meg Niall – nevetett fel Mack.

-          Meg… Louis? – néztem értetlenül a telefonomra, majd felvettem. – Szia Lou!

-          Szia királylány! – nevetett. – Úgy néz ki rossz számot hívtam.

-          Valahogy sejtettem – nevettem el magam. – Akkor, szia Louis!

-          Szia törpilla! – és kinyomta a telefont.

Miközben Mackenzie Niall-lel csacsogott érdeklődve néztem rá, mire csak megvontam a vállam.

Majd kimentem a konyhába innivalóért, mikor újra megcsörrent a mobilom.

-          Szia! – vettem fel mosolyogva és felültem a konyhapultra.

-          Bocsi, de Louis gyorsabb volt – hallottam, hogy ő is elmosolyodott.

-          Vettem észre – nevettem fel.

-          Bocsi, hogy ezt kell mondanom, de úgy néz ki még adnunk kell két interjút és nem érünk oda – szabadkozott.

-          Semmi vész – mondtam kicsit csalódottan. – Akkor majd reggel találkozunk!

-          Igen. Szeretlek! Szia! – köszönt el.

-          Én is szeretlek! – tettem le a telefont majd egy nagyot sóhajtottam.

Szomorkásan visszaballagtam a szobámba és bebújtam az ágyba. Lola a kosarából érdeklődve figyelt.

-          Gyere husi! – mosolyodtam el és megpaskoltam magam mellett a helyet.

A kiskutya vidám farok csóválással futott hozzám és megállt az ágy mellett mivel magától még nem tudott rá felmászni, így segítenem kellett neki.

-          Úgy néz ki hármasban leszünk – jött be a szobába Lil.

-          Igen – bújt be az ágyba Mack is.

-          Hát akkor jó éjszakát lányok! – sóhajtottam.

-          Jó éjt! – mondták kórusban.

Reggel korán keltünk, mivel a fiúk gépe egy órával korábban indult, mint ahogy az eredeti terv volt.

-          Kész vagy már? – dörömbölt a fürdőszobaajtón álmosan Lily.

-          Csak egy pillanat – igazítottam meg magamon a sapkát és kész is voltam.

Mikor kiléptem Lil majdnem fellökött úgy szaladt be mellettem. Mackenzie öltözött fel legelőször. És ma már a saját ruhatárából. Egy fehér kék kapucnis pulcsit viselt, amin valami szörnyecske mosolygott. Egy ehhez illó kék nadrág volt még rajta, valamint a napszemüvege egyenlőre a hajában díszelgett.

Erről jutott eszembe nekem is fel kellene vennem a napszemüvegem. – gondoltam és már mentem is vissza a szobámba érte.

Nem kellett sokat várnunk és Lily is megjelent talpig pinkben, na, jó ez így teljesen nem igaz, hisz fehér pólót és sapkát viselt.

Mikor már mind készen voltunk elbúcsúztunk anyutól – aki a reggeli kávéját fogyasztotta – és közös erővel lecipeltük Mack bőröndjét, majd fogtunk egy taxit az utcán.

A kocsiba nem igazán beszélgettünk, még mind fáradtak voltunk, ám mire a reptérre értünk valahogy felélénkültünk.

-          Nem hiszem el, hogy itt hagysz minket! – méltatlankodott Lil, miközben befelé mentünk az épületbe.

-          Én meg nem hiszem el, hogy nem jöttök velünk – nevetett Mack.

-          Tudod, hogy nem lehet – mosolyogtam.

-          Persze – ölelt át, majd mikor megfordult vigyorogva futott barátjához. – Niall maci!

-          Azt hittem nem jössz – csókolt meg üdvözlésképp Zayn.

-          Most, hogy így mondod, megfordult a fejemben – vigyorogtam a karjaiban.

-          Gonosz vagy! – nevetett.

-          Tudom – sütöttem le szégyenlősen a szemem.

-          Van egy meglepetésem! – kezdett el a zsebében kotorászni.

-          Mi? – húzódtam el tőle kíváncsian.

Egyszer csak egy karkötőt húzott ki a zsebéből. Egy ezüst karkötő volt, melyet apró virágok alkottak, nagyon szép volt.

-          Megláttam és te jutottál róla eszembe – magyarázta, miközben a kezemen becsatolta.

-          Gyönyörű! – nézegettem. – Köszönöm.

-          Ugyan, nincs mit – ölelt át. – Hiányozni fogsz!

-          Te is, nagyon! – mormogtam a mellkasába.

(Lily szemszöge)

Vidáman lépkedtem Harry felé, aki mosolyogva mért végig.

-          Szia! – álltam meg előtte.

-          Szia! – húzott magához közelebb, hogy megcsókolhasson.

-          Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar eljön ez a pillanat… - vallottam be, miközben megöleltem. – Hiányozni fognak az éjszakai beszélgetéseink.

-          Az megoldható, majd Skype-on dumálunk – simogatta a hátam mosolyogva.

-          Az nem ugyanaz – húzódtam el tőle, hogy rá vigyoroghassak.

-          Csukd be a szemed! – utasított.

-          Oké – sóhajtottam és lehunytam a szemeim.

Ezután Harry megfordított, hogy háttal legyek neki, majd éreztem, hogy valami hideg ér a kulcscsontomhoz.

-          Ez mi? – tapogattam ki a láncot csukott szemmel.

-          Most már kinyithatod – fordított maga felé.

-          Ez… ez… - dadogtam, miközben a kis angolzászlós szívecskét és a H betűt nézegettem.

-          Gondoltam erről majd mindig én jutok eszedbe – túrt bele a hajába mosolyogva.

-          Köszönöm – bújtam hozzá amennyire csak tudtam.

-          Hiányozni fogsz Lily! – simogatta a hajam.

-          Te is nagyon Harry! – szipogtam a pólójába.