Cassidy, i love you! ♫♪ 40. fejezet

Sziasztok!
Hoztam nektek egy újabb fejezetet, na ki örül neki, remélem többen vannak, mint akik a rövid twitcamomat élvezték, mert egyedül Nina nézett, na mindegy remélem majd 21-én amikor a karkötőt sorsolom, ha sorsolom, akkor többen leszünk ;) Jó olvasást és légy szí' írjatok kommentet! (:

40. fejezet - Detroit

(Mack szemszöge)

„Hiányzol nekem, mint özvegy gyászol, / Néha eltörik, mi törhetetlen, ha nem vigyázol.” – Punnany Massif – Elfogyni az ölelésben c. dala

Niall-lel a hotelszobában üldögéltünk és néztünk ki a fejünkből. Tegnap érkeztünk Detroitba és a srácok mára szabadnapot kaptak. Liam és Harry lementek a medencéhez, Louis és Zayn viszont várost nézni mentek. Mi pedig nem tudtuk mit kezdjünk magunkkal.

-          Van egy ötletem! – ugrott fel hirtelen mellőlem Niall, amivel a frászt hozta rám.

-          Mi? – néztem rá nagy szemekkel.

-          Twitcamozzunk – vigyorgott.

-          Oké, szólok Josh-nak és én lelépek – álltam fel és már indultam volna az ajtó felé, de elkapta a kezemet.

-          Én veled akarok twitcamozni – mosolygott rám.

-          Nem biztos, hogy ez jó ötlet – húztam el a számat a rajongókra gondolva.

-          Ne csináld már, naa a kedvemért – nézett rám hatalmas kék szemeivel.

-          Ahj – sóhajtottam megadóan. – Jó legyen, de az első utálkozó üzeneteknél eltűnök!

-          Vagy kikapcsoljuk – húzott vissza a kanapéra.

Türelmetlenül doboltam a lábammal, miközben Niall bekapcsolta a laptopot és fellépet twitcamra, ami már akkor is több ezres nézettséget mutatott. Majd kiírta twitterre, hogy meglepetés vendéggel vár mindenkit.

A kommentek ezerrel jöttek, mindenki köszöngetett Niallnek, egyszerűen nem lehetett szemmel követni a kiírásokat. Mindenki azt találgatta vajon ki lehetek. Aztán a mellettem helyet foglaló szöszi megválaszolta a kérdéseket.

-          Sziasztok! Ő itt Mackenzie, a barátnőm – puszilt meg.

Na itt aztán mindenki ezerrel beindult és alig győztük olvasni. Lelkileg már felkészültem, hogy mindenki majd azzal jön, hogy nem illek Niallhez, de nagy meglepetésemre csupa pozitív üzenet érkezett.

Aztán észrevettem valamit, egy lány engem kérdezett.

@Serena17: Mackenzie, nem a Nando’sban dolgozol? x

Kicsit meglepődtem, de szívesen válaszoltam.

-          De igen, vagyis csak dolgoztam, mint látod, most Detroitban vagyok – nevettem el magam.

-          Oda nézz! – mutatott vigyorogva a képernyőre Niall.

@CassidyG: Mack, Mack, Mack, Maaaaaaccccckkkk :’D

Amint megláttam Cassie kiírását elnevettem magam és alig bírtam szóhoz jutni.

-          Szia Cassie! – integettem a kamerába. – Te meg hogy kerülsz ide?

Utána vártam egy kicsit és azt figyeltem, hogy mikor tűnik fel újra a neve.

@CassidyG: Niall szólt, hogy twitcamozni fogtok ;)

-          Köszönöm Niall, hogy előbb beavatod a barátnőimet, mint engem – néztem rá rosszallóan.

Nem volt ideje válaszolni, mert nyílt az ajtó és Josh dugta be a fejét.

-          Niall, villáminterjú lesz – vigyorgott.

-          Ne már – sóhajtott fel a barátom.

-          Ez van – vont vállat Josh és eltűnt.

-          Hát akkor sziasztok! Majd még valamikor jelentkezünk – köszönt el Niall, a majdnem 60 ezer nézőtől.

-          Sziasztok! – integettem én is mosolyogva.

Majd miután kikapcsolta a laptopot kivonultunk Josh-hoz, aki kint várt ránk.

-          Legközelebb kopoghatnál, mi lett volna a mást csinálunk?! – néztem rá vigyorogva.

-          Öm… izé… ebbe bele se gondoltam – nevette el magát.

A beszélgetésbe Niall nem folyt bele, inkább lement a többiekhez, hogy minél előbb lezavarják a nem várt interjút, én pedig Josh-sal és a zenekar többi tagjával úgy döntöttem, hogy felfedezzük magunknak Detroitot. Küldtem Niallnek egy SMS-t, hogy ne keressen Josh-ékkal leléptünk, majd a nyakunkba vettük a várost.

(Cassie szemszöge)

Annyira jó volt Niallt és Mackenzie-t együtt látni. Olyan cukik voltam együtt, ők tényleg összeillenek. És ahogy láttam Niall rajongói is egyből elfogadták Macket, sőt páran írták, hogy látták már a Nando’sban, meg hogy ő szolgálta ki őket.

Egyszer csak Josh hangját hallottam a háttérben, de nem értettem mit mond, majd Niall és Mack elköszöntek.

Mikor a twitcam offline-ra kapcsolt Lily lépett be a szobámba.

-          Szia! – huppant le mellém.

-          Ide költözhetsz, ha akarsz – mosolyogtam rá, mert már egy hete szinte minden percét nálunk töltötte.

Az anyjával végül sikeresen kibékült, így aludni már haza járt.

-          Nem-nem – rázta a fejét. – Jobb nekem otthon!

-          Néha lóghatsz ám Maegennel is, nem sértődök meg – mosolyogtam rá, mert az utóbbi időben nem voltam egy percig se egyedül.

-          Hát épp erről van szó, hogy nem lóghatok vele – sóhajtott. – Mióta Freddel együtt vannak egy percig nincsenek egyedül én meg nem akarok harmadik kerék lenni – mosolygott.

-          Értem, nem azért mondta, mintha zavarnál – szabadkoztam, mert tuti így jött le.

-          Reméltem, hogy ezt mondod – mosolygott.

-          Egyébként lemaradtál Niall és Mack első közös twitcamjáról – újságoltam.

-          Ne már – keseredett el. – Miért nem hívtál?

-          Nem gondoltam, hogy érdekel – lepődtem meg.

-          Ez az első twitcam amit kihagytam, basszus – sóhajtozott. – Na mindegy, tudni mikor jelentkeznek megint?

-          Nem, de majd Niall biztos szól – mosolyogtam.

-          Remek, akkor majd értesíthetsz – nevetett.

-          Öm… Lil? – nyeltem egy nagyot.

-          Tessék? – nézett rám kíváncsian.

-          Beszéltél már Harryvel? – kérdeztem meg kelletlenül, mert még mindig élt benne az előző heti beszélgetésünk.

-          Nem, miért?

-          Miért nem hívod fel? – nem akartam neki elmondani, hogy én már beszéltem vele.

-          Nem akarok ráakaszkodni – pirult el.

-          Egy telefonhívás nem ráakaszkodás, de tudnod kell, vagyis hát… jó lenne tudni, hogy most végül is hányadán áltok – magyaráztam, mert majdnem elszóltam magam.

-          Cass, nem is tudom – húzta a száját. – Lehet, hogy ez akkor lenne a legjobb, ha nem élném bele magam túlságosan, végül is nem mondott semmi konkrétat…

-          Könyörgöm, kaptál tőle egy nyakláncot, amit mellesleg azóta le se veszel, pedig utálod a nyakláncokat – forgattam a szemeim.

-          Ha ő nem keres, én nem fogom – mondta durcásan.

-          Rendben, én megpróbáltam – vontam vállat.

-          Egyébként te beszéltél vele? – kérdezett rá.

-          Nem – bámultam a laptopot, utálok neki hazudni.

-          De azt mondtad, addig hívod, míg fel nem veszi – motyogta.

-          Nem vette fel – nyeltem egyet.

Aztán, hogy tereljem a témát elő vettem a könyveimet és a jegyzeteimet, hogy neki álljunk tanulni, mivel a következő héten elkezdődik a vizsgaidőszak.