Cassidy, i love you! ♫♪ 38. fejezet

Sziasztok!
Itt is vagyok egy újabb résszel ahova megint szívesen várom a kommentjeiteket, szóval ne spóroljatok a karakterekkel! ;P Mostanában városok lesznek a fejezet címek, hogy tudni lehessen a fiúk épp merre járnak (:

38. fejezet - Philadelphia

(Cassie szemszöge)

„Csak akkor hiányzol, amikor lélegzem!” – Jason Derülo

Már lassan öt nap telt el azóta, hogy a fiúk elhagyták New Yorkot. A hetet Philadelphiában töltötték, én pedig az egyetemen. Rég volt már, mikor ennyi előadást végig hallgattam, de muszáj volt, mivel a nyakamon volt a vizsgaidőszak. Már alig volt két hetem felkészülni.

Zaynnel és Mackenzie-vel órákat beszélgettem minden este, már most rettenetesen hiányoztak, pedig tudtam, hogy még hetekig nem láthatom őket.

-          Mit csinálunk ma? – huppant le egykedvűen Lily az ágyamra.

Mióta Harry elment ő sem volt teljesen a toppon.

-          Nem tudom – sóhajtottam.

-          Vigyük le Lolát és menjünk el vásárolni? – kérdezte.

-          Nincs kedvem shoppingolni, és Lolát is egy órája hoztam fel – dőltem el az ágyon.

-          Akkor mit szólnál a Manhattan Beach-hez? – dőlt mellém Lil is.

-          Ez egy jó ötlet, rég strandoltam, meg a rengeteg tanulás közben kell a kikapcsolódás – ültem fel mosolyogva.

Én egy amerikai zászló mintás fürdőruhát vettem fel, amire egy farmer sortot és egy egyszerű toppot húztam, majd belebújtam a piros papucsomba. Lily egy kék fürdőruhát viselt, valamit egy farmer mini szoknyát és egy fehér pólót. Összeszedtük a törölközőinket és begyömöszöltük egy táskába, majd elbúcsúztam a kiskutyámtól és elindultunk a kedvenc strandunk felé Brooklynba.

Amikor oda értünk egyből bevetettük magunkat az óceánba. Rég tartottunk ilyen csajos napot, így most minden percét kiélveztük. Pár órát pancsoltunk a tengerben, majd mikor kellőképp elfáradtunk kifeküdtünk süttetni magunkat. A nap erősen tűzött, de mi élveztük, ahogy sugarai a bőrünket cirógatják. Miután megszáradt a fürdőruhánk, beálltunk röplabdázni és így hamar elment a délután.

Este hulla fáradtan estem haza, még a cipőm levételéhez is össze kellett szednem minden erőmet.

Miután Lola körbeugrált, nagy nehezen bevánszorogtam a szobámba a laptop elé. Az íróasztalnál türelmetlenül üldögéltem, míg betöltött, majd bejelentkeztem a Skype-ba.

Mackenzie sehol sem volt, de Zayn igen, így rákattintottam a videó hívásra. Míg tárcsázott, addig Lola is az ölembe telepedett, így ketten vártunk, míg a barátom jelentkezik. Amire szerencsére nem kellett sokat várni.

-          Szia! – mosolygott rám a monitoron Zayn.

-          Szia! – jelent meg az én arcomon is egy megkönnyebbült mosoly.

-          Mit csináltál ma? Nyúzottnak tűnsz… - jegyezte meg.

-          Strandoltunk Lilyvel – kezdtem el mesélni. – De egyébként tök uncsi napom volt. Te mit csináltál?

-          Interjúkat adtunk, meg próbáltunk a holnapi koncertre – sóhajtott.

-          Szuperek lesztek – nevettem fel.

-          Hiányzol!

-          Te is nagyon! – fagyott a torkomra a nevetés.

-          Nem tudom, hogyan bírom ki nélküled ezt a másfél hónapot – vallotta be.

-          Te csak csináld a dolgodat és hipp-hopp elrepül ez a pár hét és már Wantagh-ban leszünk, a vizsgáimat addigra én is letudom és lesz egy egész nyarunk amit együtt tölthetünk – bíztattam.

-          Legyen így – mosolyodott el.

Még sokáig beszélgettünk, próbáltam elterelni a gondolatait arról, hogy még meddig nem látjuk egymást élőben, de a Skype-olásnak Lily telefonja vetett véget.

-          Szia Lily! – vettem fel.

-          Szia Cass! – szipogta a vonal másik végén.

-          Mi történt? – estem kétségbe, az első dolog ami eszembe jutott, az Harry volt.

-          Összevesztem anyuval, aludhatom ma nálatok? – kérdezte.

-          Persze, ezt kérdezni se kell – nyugodtam meg egy picit.

-          Rendben, mert már itt vagyok az étterem mögött – nevetett fel keserűen.

-          Jó, akkor gyere fel. – tettem le a telefont.

Nem kellett sokat várni a barátnőm zokogva lépett be az ajtón.

-          Jaj Lil, mi történt? – öleltem át szorosan.

Miután sikerült kicsit megnyugodnia elmesélte, hogy az anyja nem igazán díjazza a Harryvel való kapcsolatát és emiatt veszte most össze. Bár mást nem mondott, gondolom Lily olyan dolgokat vághatott az anyja fejéhez, amit most nagyon bán.

-          Figyel Lil! Most mosakodj meg, aztán menjünk le vacsizni – ajánlottam fel.

-          Hm… Farkas éhes vagyok! – indult el a fürdő felé.

-          Gyere majd le, én előre megyek és szólok anyunak, hogy eggyel többen vagyunk – kiabáltam neki, majd leszaladtam a lépcsőn.

Ahogy leértem láttam, hogy a pincérek már terítenek, oda szaladtam Chelsea-hez.

-          Chels kell még egy tányér, Lily is itt eszik ma – mosolyodtam el.

-          Okés – indult el a konyha felé én pedig szorosan a nyomában voltam.

-          Szia Anya! – nyomtam egy puszit az arcára.

-          Szia Kicsim! – mosolyodott el. – Mindjárt vacsorázunk!

-          Igen, tudom és ezért is jöttem, szóval remélem nem baj, hogy Lily is itt van, összeveszett az anyukájával és nálam alszik… - magyaráztam.

-          De ugye semmi komoly? – aggodalmaskodott.

-          Ne aggódj, csak egy kicsit összezördültek, de hamar kibékülnek – mosolyogtam.

-          Akkor rendben, Lil addig marad ameddig akar – simogatta meg az arcom anya.

-          Köszönöm Beverly – jelent meg az ajtóban a barátnőm.

-          Nincs mit – mosolygott rá anya.

Ezután mind kimentünk és leültünk az asztalhoz. Mellettem Lily és Chels ült. Anya az asztalfőn foglalt helyet, míg velünk szemben Javier, Scott és Kim ücsörgött. A vacsora vidám beszélgetésben telt, míg Lil ki nem nyögte Chelsea egyik kérdésére, hogy mióta a fiúk elmentek nem beszélt Harryvel. Elhatároztam, hogy amint elalszik felhívom Hazzat…