Nem akartam már tovább húzni az időt, mert ez a fejezet sehogy se lesz hosszabb :/ Nézzétek el nekem, de azt megígérhetem, hogy a következő hosszú-hosszú lesz, hisz az 1D már újra képbe kerül :D Remélem mindenki örül (: Most neki állok megcsinálni itmenikiii meglepetését aztán remélem a hét közepe táján postára tudom neki adni a karkötővel, de majd úgyis kiírom, hogy mikor adtam fel (: Jó olvasást és kommenteljetek! (:
41. fejezet - Chicago
(Cassie szemszöge)
„Oly régen és annyira hiányzol, hogy már kívül hordom az
idegvégződéseimet.” – Vavya Fable
Már csak egy hét maradt a
viszontlátásig. El sem hittem, amikor szombat lett és Zaynnel a koncert előtt
Skype-oltunk. A hetek gyorsan elrepültek én pedig már a vizsgáim felén túl
voltam. Már csak a mikrobiológia és a genetika vizsgám marat erre a hétre.
-
Na akkor
ma genetika! – rontott be a szobámba Lil és látszott rajta, hogy egy ideg.
-
Nyugi
csajszi, simán meg lesz, a többit is megcsináltuk – nyugtatgattam.
-
De azokat
vágtam, a genetikához meg hülye vagyok – húzta a száját.
-
Jaj, ne
csináld már – nevettem el magam.
-
Tereld el
a gondolataim – parancsolt rá.
-
De mégis
mivel? – kérdeztem vissza.
-
Meséld el,
hogy hogyan ismerted meg Zaynt, mert erről még sosem meséltél – kezdte el
ölelgetni a párnámat.
-
Oké –
mosolyogtam.
Azzal belekezdtem a nagy
történetbe. Elmeséltem Lilynek, hogy minden akkor kezdődött, mikor három évesen
óvodába kerültem.
-
Én voltam
a vagány csaj, ha valamelyik barátomat bántották, akkor én ott teremtem és
megvédtem. Zaynnel így ismerkedtünk meg, mármint épp szekálta a többi gyerek és
én ezt nem bírtam nézni így megvédtem őt és a barátságunk azon a napon
kezdődött – törtek rám az emlékek.
-
Ez tök
cuki – szólt közbe Lil. – Aztán mi volt?
-
Általánosban
egy osztályba kerültünk és akkor valamiért eltávolodtunk egymástól, nekem sok
barátnőm lett, neki pedig rengeteg haverja és valahogy a mi kapcsolatunk már
nem volt elég – sóhajtottam, ahogy eszembe jutott az a négy év amit Zayn nélkül
töltöttem. – Aztán ötödikbe odajött hozzám, hogy szeretne mindent újra kezdeni,
én pedig készségesen belementem és utána már elválaszthatatlanok voltunk.
-
És sosem
gondoltál arra, hogy nem csak barátok vagytok? – kérdezte hirtelen a barátnőm.
-
Nem,
igazából nekem Zayn a testvérem volt, nekem az hogy mellettem volt annyira
természetesnek tűnt, hogy eszembe nem jutott, hogy más is lehetne köztünk –
vallottam be.
-
Szóval
kellett a távolság – nevetett fel.
-
Igen,
kellett az, hogy azt érezzem, hogy elvesztem – harapdáltam a szám sarkát.
-
De nem
vesztetted el, sőt – vigyorgott Lil.
-
Ez így van
– nevettem fel.
Szóba akartam hozni Harryt, de
végül úgy döntöttem, hogy nem teszem, hisz tényleg Lilynek jobb kedve lett a
kis történeteimtől, és nem akartam lehangolni ezzel.
Miután mindent kitárgyaltunk ami
Zaynnel kapcsolatos, elindultunk az egyetemre.
-
Sziasztok!
– ugrott Lil Maeg nyakába.
-
Hello! –
mosolygott ránk Fred.
-
Mizu? –
érdeklődtem.
-
Megbuktam
biokémiából – sipákolt Maeg.
-
Dehogy
buktál – nevettem fel.
-
Honnan
veszed? – nézett rám összeszűkült szemekkel.
-
Benfentesek
vagyunk! – vihogott Lil.
-
Jöttök
velünk szombaton? – érdeklődtem.
-
Persze, ki
nem hagynánk! – vigyorgott végre Maegen.
-
Oké, akkor
az én kocsimmal megyünk! – sóhajtott Fred.
-
Én is így
gondoltam – nevettem fel.
Nem kellett sokat várnom és sorra
kerültem. Hál istennek egy nagyon egyszerű tételt sikerült kihúznom így nem
aggódtam a jegyem miatt és a felelet után mosolyogva hagytam el a termet.
-
Mit
húztál? - érdeklődött Lily a jó kedvem látva.
-
Klónozás –
nevettem fel.
-
Mázlista –
húzták a szájuk a többiek.
Szép lassan Lil is sorra került,
majd Fred és legvégül Maegan.
Miután mind kiléptünk a „kínzókamrából”
elmentünk ebédelni, hisz a vizsgaidőszakban mindig ez a menetrend.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése