Cassidy, i love you! ♫♪ 44. fejezet

Sziasztok Egérkék!
Tudom tegnap azt írtam, hogy csak jövő hét végén hozom, de mivel úgy éreztem ezt minél előbb, azaz ma délelőtt mindenképp be kell fejeznem, így csak úgy folytak belőlem a szavak... Szerintem senki nem gondolta, hogy ez lesz a vége, de hát Happy End! párti vagyok :D De most kaptok egy kis adat tengert a Word jóvoltából:P

Oldalszám: 120
Szavak száma: 45 179
Karakterek száma (szóköz nélkül): 243 841
Karakterek száma (szóközzel): 288 472

Egyébként még szerintem fogok jelentkezni itt valamivel a jövő hét folyamán (csütörtök, péntek). (: Jó olvasást, és kérlek írjatok idei is kommentet! Szerettem ez a történetet, szerettelek titeket is! (: Találkozunk az Up All Night-on (:

44. fejezet - Epilógus

(Cassie szemszöge)

„A születés pillanatában minden jövő. A halál pillanatában minden múlt. De közben? Mi van közben?” – Gyurkó László

2 évvel később…

Lilyvel otthon voltunk és az állattan szigorlatunkra készültünk. Két év telt el azóta, hogy Zayn és én egy párt alkottunk, és a kapcsolatunk a mai napig töretlen. Lily és Harry se veled se nélküled kapcsolata tartja lázban a médiát. Én sajnálom a barátnőm helyzetét, de 21 éves, most már nem igazán szólhatok bele az életébe, nem mintha eddig beleszólhattam volna. Sajnos Mackenzi már fél éve újra Londonban tölti napjait, így csak Skype-on tudunk beszélni. Úgy néz ki, Niallnek nem ő volt a hercegnője.

-          Petefészek? – zökkentett ki a gondolatmenetemből Lil.

-          Ovarium – vágtam rá egyből, majd a hasam görcsbe rándult és éreztem, ahogy a nadrágom nedves lesz. – Magzatvíz – nyögtem fel.

-          Ezt nem is tanultuk – nézett rám meglepetten, majd rájött. – Úristen-úristen!

-          Hívd fel anyát – nyöszörögtem, hisz beindultak a fájások.

-          Oké – mondta és már rohant is le.

A telefonomat elsűlyesztettem a táskámba, majd oda tettem a többi cucc mellé, amiket már egy hete összekészítettem, mert tudtam, hogy hamarosan szülni fogok.

Amikor kiderült, hogy terhes vagyok anya egyáltalán nem volt kiakadva, amin nagyon meglepődtem, sőt támogatott minket mindenben. Zaynnel meg sem fordult a fejünkben, hogy elvetessük a babákat, igen ketten vannak. Trisha és Yaser nem örültek a dolognak, mert féltettek minket, hisz végtére is szinte még gyerekek vagyunk és máris két csöppséggel kell foglalkoznunk.

Elmúltam 20 is mikor terhes lettem, szóval senki nem mondhatja, hogy gyerek vagyok, de mégis félek kicsit az egésztől. Más lesz így felnevelni a két babát, hogy Zayn szinte sosem lesz mellettünk, de mégis ezt szeretném…

-          Induljunk! – lépett be anyu Lily társaságában a szobámba és összeszedte a cuccaimat. – Segíts neki lejönni! – utasította barátnőmet.

-          Igenis! – mosolyodott el Lil, majd karon ragadott és lesegített a lépcsőn.

A kocsiban a fájások egyre erősödtek, azt hittem nem bírom ki a kórházig, de hál’ istennek nem így történt.

Amikor felfektettek a műtős kocsira még karon ragadtam Lilyt.

-          Hívd fel Zaynt! A táskámban a telefonom. – nem válaszolt, csak bólintott.

(Zayn szemszöge)

Épp egy new yorki interjút adtunk, mivel ma van a banda negyedik születés napja. Épp vicces történeteket meséltünk, mikor megszólalt a telefonom. A kijelzőn Cass neve állt.

-          Tarthatnánk öt perc szünetet? – kérdeztem mosolyogva.

-          Persze – mondta a riporter.

Gyorsan félre osontam és felvettem a telefont.

-          Szia Kicsim! – vigyorogtam.

-          Téves, Lily vagyok! – hallottam a lány feszült hangját.

-          Mi történt? – lettem én is nyugtalan.

-          Cassie szül és azt mondta, hogy szóljak – motyogta.

-          Azonnal ott leszek – fehéredtem le és már ki is nyomtam a telefont.

Gyorsan felkaptam a dzsekim és rohantam volna ki, ám Liam megállított.

-          Hova rohansz? – kérdezte aggódva.

-          Casshez a kórházba – mondtam neki elcsukló hangon.

-          Mi is megyünk! – kezdte el összeszedni cuccait Niall és Harry is.

-          Olyan nincs, hogy minket itt hagytok, ha megyünk, mind megyünk – vigyorgott Lou, így végül öten indultunk el.

Taxit fogni ilyenkor persze lehetetlen, de végül mégis megállt nekünk egy kocsi és mind az öten besúvasztottuk magunkat a járgányba.

A sofőrnek lediktáltam a címet és közöltem vele, hogy siessen.

Tíz perc telt el, míg oda értünk a kórházhoz, de nekem ez a tíz perc egy örökké valóságnak tűnt.

Míg én berohantam a többiek kifizették a fuvart, így ezzel sem kellett foglalkoznom.

Csak futottam a folyosón az embereket kerülgetve, míg nem egy ismerős arccal nem találkoztam.

-          Hol van? – estem neki Lilynek.

-          A szülő szobán – mutatott a szemközti ajtó felé.

-          Mióta van benn? – szegeztem neki a következő kérdést.

-          Kb. Tíz perce – nézett a telefonja kijelzőjére.

-          Na, van már keresztfiam vagy lányom? – jelent meg Harry és nyomott egy puszit Lily homlokára.

-          Igen, Lux – forgatta a szemeit a lány.

-          Nem úgy értettem. – vigyorgott Hazza.

-          Egyébként meg még nincs, ez nem megy ám olyan gyorsan, mint elképzeled – motyogta Lil.

Csöndben üldögéltünk a folyosón, nemsokára Fred és Maeg is csatlakozott hozzánk, így már szinte tömegnek számítottunk a kórházban, hisz kilencen vártuk feszülten a gyermekeim érkezését.

Egy órája már lassan várakoztunk, mikor nyílt az ajtó és két kis kocsit tolt ki a nővér. Egy pillanatra lefehéredett, mikor meglátta a hatalmas tumultust és félve megkérdezte:

-          Melyikük az apuka? – gondolom azt várta, hogy mind jelentkezünk, de csak én álltam fel így egy mosoly jelent meg az arcán. – Gyönyörű és egészséges kislánya és kisfia született.

-          Köszönöm.

Mind odagyűltünk a békésen mocorgó babák köré.

-          Sosem mondta, hogy ikreitek lesznek – mosolygott Liam.

-          Nem akartuk mondani, meglepetésnek szántuk – vigyorogtam, mikor a kisfiam megszorította az ujjam.

-          Hogy hívják őket? – kérdezte Lil, miközben a kar szalagjaikat nézte. – Bahiyya és Basim? Mond, hogy Cass választotta őket… - grimaszolt.

-          Jelentés alapján választottuk – mosolyogtam rá, hisz gondoltuk, hogy nem fog neki tetszeni.

-          Mit jelentenek? – kíváncsiskodott.

-          Gyönyörű és Mosolygós – és Basim elmosolyodott.

-          Találó – nevetett Louis.

Nemsokkal később a nővér visszajött és elvitte a babákat, és Cassie-t is kitolták a műtőből, ám még aludt, így Harry társaságában elhagytam a kórház épületét, a többiek pedig beszabadultak Cass kórtermébe és ott várták, hogy felébredjen.

-          Hova megyünk? – érdeklődött legjobb barátom.

-          Tetováló szalonba – vigyorogtam rá.

-          Értem – mosolyodott el és már mást nem is kérdezett.

Ahogy beléptünk a szalonba és elmondtam mit szeretnék azonnal leültettek egy üres székbe. A tetováló elé toltam a cetlit, amin Cassie és a gyermekeink neve volt arabul és mondtam, hogy a felkarom belső részére szeretném tetováltatni.

Amig a srác rajtam dolgozott, addig Harry érdeklődbe lapozta át a mintákkal teli katalógust.

Egyszer csak megállt, majd felnézett.

-          Én is csináltatok egy új tetkót! – vigyorgott és felém fordította a füzetet, majd rábökött az L betűre.

-          L, mint Lily? – húztam fel vigyorogva a szemöldököm.

-          Igen, a lakat mellé – mutatott a csuklójára.

-          Biztos vagy benne? – kérdeztem.

-          Mindennél jobban – jelent meg egy elszánt vigyor az arcán.

-          Akkor amint kész vagyok, te jössz – vigyorgott Brian, a tetováló.

-          Oké – nevetett fel Harry.

(Cassie szemszöge)

Mikor kinyitottam a szeme rengeteg érdeklődő, aggódó szempárral találtam szembe magam, ám az akit a legjobban vártam nem volt közöttük.

-          Hol van Zayn? – kérdeztem rekedten.

-          Nem tudjuk – mondta tanácstalanul Lily. – Harryvel leléptek, már egy ideje és nem veszik fel a telefont.

-          Biztos jól vannak – nyugtatgatott Liam, ezek szerint a rémület kiült az arcomra.

-          Remélem – motyogtam.

-          Annyira cukik a babák – mosolygott Maeg.

-          Igen, tudom – mosolyodtam el én is.

-          Szólok a nővérnek, hogy fenn vagy és akkor behozza őket – tűnt el anya.

-          Miért nem mondtad el, hogy ikreid lesznek? – vont kérdőre Lil.

-          Nem tudom, meglepinek szántam – nevettem fel.

Anyu ezután lépett be a nővérrel és a két kisbabával.

Még mindig alig tudtam elhinni, hogy ez a két tünemény az én gyermekem, az én szívem alatt fejlődtek.

Mikor Bahiyyat a karomba vettem kinyílt a kórterem ajtaja és Zayn mosolygó arca jelent meg, melynek hatására az én arcomra is kiült a vigyor.

-          Szia Kincsem! – csókolt meg, mire automatikusan felkarjához értem és felszisszent.

-          Mi történt? – aggódtam.

-          Csak tetkót varrattunk – nevetett Harry.

-          Mi? – lepődtem meg, mire Zayn kibújt a kabátjából és láthatóvá vált a fólia alatt a felirat.

-          Zayn… - nem jutottam szóhoz.

-          Szeretlek titeket! – vette ki a másik kocsiból Basimot.

VÉGE!