Cassidy, i love you! ♫♪ 42. fejezet

Sziasztok Manók! :D
Na ki örül nekem? :$ Igen, itt is vagyok a kész fejezettel, remélem tetszeni fog (: Most neki állok a folytatásnak, mert azt terveztem, hogy ma megírom a végét, de ez elmaradt, így az éjszakámat fogom rászánni (: Jó olvasást és remélem így a suli mellett is akad aki kommentel nekem :$ (Niki nincs elfelejtve, jövő hét folyamán veszek borítékot és akkor majd elküldöm valamikor, ide ki fogom írni, hogy mikor adom postára (:)

42. fejezet - Wantagh

(Cassie szemszöge)

„A viszontlátás üdv, a búcsú seb, / az új viszontlátás még édesebb, / és éveket pótol egy pillanat; / a végső válás mégis megmarad.” – Johann Wolfgang von Goethe

Lilyvel úgy döntöttünk, hogy egy kicsit megvicceljük a fiúkat, hogy csak a koncert végére érünk oda. Persze Maeg és Fred nem igazán rajongtak az ötletért.

-          Van négy ingyen jegyünk, erre meg se nézzük a koncertet? – méltatlankodott szőke barátnőnk.

-          Meg akarjuk szívatni őket – mondogattam.

-          Meg téged, mit érdekel, nem is szereted őket! – nevet Lil.

-          Az lehet, de szívesen megnéztem volna őket élőben. – morgott.

Csak nevettünk, hisz a koncert már javában tartott, mi pedig még mindig úton voltunk. Zayn már vagy tucatszor hívott, de egyszer sem vettem fel, és emiatt bűntudatom volt. Azzal nyugtattam magam, hogy örülni fog a meglepetésnek.

Mikor bemasíroztunk a koncert arénába a hátsó bejáraton az I Want csendült fel, épp időben voltunk.

A színpad mellett két lány álldogált. Oda sétáltunk hozzájuk, Danielle és Eleanor voltak azok.

-          Sziasztok! – köszöntünk egyszerre Lilyvel.

-          Sziasztok! – mosolyodott el Dani. – Danielle Peazer vagyok!

-          Cassidy Garin! – fogtam vele kezet.

-          Én meg Eleanor Calder! – mutatkozott be El is.

-          Én meg Lily Stewart vagyok! – integetett vigyorogva Lil, miközben ugrált a zenére.

Kiosontam a színpad szélére, hátha Zayn észrevesz. Hiába integettem, meg kapálóztam, semmi reakció.

Így hát csalódottan álltam vissza a többiekhez.

A koncert végén, amikor lesétáltak a színpadról azonnal Zayn nyakába vetettem magam és hosszan megcsókoltam. Annyira hiányoztak már puha ajkai és az ahogy a kezei a csípőmre fonódnak.

-          Hiányoztál! – suttogta mosolyogva.

-          Hát még te hogy nekem – nevettem fel, aztán észrevettem valamit. – Egy pillanatra megbocsájtasz?

Nem válaszolt, csak bólintott én pedig határozott léptekkel indultam Harry felé. A srác ahogy meglátott nyelt egy nagyot, gondolom tudta mi következik.

-          Harold Edward Styles! – kezdtem el ordítani vele teljesen kikelve magamból. – Most azonnal fogod magad és Lily után mész, hogy beszélj vele! Megértetted?

-          Igen – mondta bűnbánóan.

-          Helyes! – borzoltam össze vigyorogva a haját.

Ezután újra Zayn karjaiban kerestem menedéket.

(Lily szemszöge)

Amikor vége lett az utolsó számnak és láttam, hogy a fiúk jönnek le a színpadról úgy döntöttem, hogy nekem jobb, ha kimegyek. Az volt a tervem, hogy kinn megvárom, míg Maeg és Fred megjelenik és akkor hármasban haza megyünk. Ám mikor nyílt az ajtó és egy zöld szempár mért végig, akkor teljesen ledermedtem.

-          Szia! – köszöntem halkan.

-          Hello! Beszélnünk kéne – kezdte.

-          Lehet – álltam fel és poroltam le a nadrágom.

Majd Harry megragadta a kezem, én pedig szótlanul követtem, míg be nem rántott egy szűk és sötét szobába.

-          Aúú! – jajdúltam fel, mikor Harry egy kicsit meglökött.

-          Bocsi – kért elnézést és közelebb húzott magához a sötétben.

-          Nincs itt valahol egy villanykapcsoló? – tapogattam magam mellett a falon, de nem találtam meg a kapcsolót.

-          Hát úgy néz ki nincs – vigyorgott.

Bár nem láttam semmit belőle a hangján hallottam, hogy széles mosoly ült ki az arcára.

-          Akkor kezdheted! – fontam össze a kezeimet a mellkasom előtt.

-          Mi? – értetlenkedett.

-          Beszélni akartál, most épp itt a lehetőséged! – nevettem fel.

-          Oké – sóhajtott fel. – Először is bocsi, hogy nem kerestelek.

-          Biztos sok dolgod volt – vontam vállat egykedvűen.

-          Ez hülyeség, ha akartam volna lett volna rá időm, hogy beszéljek veled – húzott magához még közelebb.

-          De nem akartál – sóhajtottam.

-          Dehogyisnem, csak attól féltem, hogy túlságosan kötődni fogok hozzád, vagyis már kötődöm és ez egy kicsit megrémít – vallotta be.

-          Harry, én… - hebegtem-habogtam.

-          Befejezhetem? – kérdezte.

-          Ühüm – bólogattam zavaromban.

-          Szóval ott tartottam, hogy túlságosan kötődöm hozzád ahhoz, hogy csak úgy elengedjelek. Ezért szeretném megkérdezni, hogy Lily lennél a barátnőm? – tette fel vigyorogva a kérdést, minek hatására a szívem egy ütemet kihagyott, majd eszeveszett gyorsasággal kezdett el verni.

-          Igen! – húzódtam hozzá még közelebb és megcsókoltam.

Ahogy ott csókolóztunk a sötétben a keze épp úgy kalandoztak a felsőm alatt, mint akkor, az első estén, mikor találkoztunk.

(Cassie szemszöge)

Már egy ideje elküldtem Harryt, de azóta sem őt, sem Lilt nem láttuk. Miután megtudakoltam, hogy merre jár harmadik barátnőm úgy döntöttük Zaynnel, hogy elindulunk megkeresni az elkószált személyeket.

Először az öltözőbe mentünk, de természetesen az üres volt. Majd körbejártuk az aréna hátsó udvarát, ahol szintén egy lelket se találtunk, így hát visszaindultunk a többiekhez.

Ahogy a folyosón masíroztunk kéz a kézben az egyik csukott ajtó mögül motoszkálásra lettünk figyelmesek.

-          Szerinted ők azok? – kérdeztem felhúzott szemöldökkel a barátomtól.

-          Nagyon mások nem lehetnek – vigyorgott.

Így hát oda lopództunk az ajtóhoz, majd bekopogtam.

-          Bocsi, ha zavarok, de úgy döntöttünk a srácokkal, hogy elmegyünk bulizni, jöttök ti is? – mosolyogtam az ajtó előtt.

-          Öm… persze, mindjárt megyünk – hallatszott Lily válasza, mire Zaynnel elnevettük magunkat.

Majd visszamentünk a többiekhez.

Egy kis időbe eltartott, míg Lil és Hazza megérkezett, de mikor már együtt volt a csapat elindultunk.

A hotelnál felvettük Macket is, mivel már alig vártam, hogy láthassam. Természetesen ő is benne volt a bulizásban.

Majd meg sem álltunk a klubig, amiről Fred annyit mesélt…