Cassidy, i love you! ♫♪ 23. fejezet

Sziasztok!
Végre emberi időben hoztam a fejezetet, na ki örül? :D Én nagyon, hisz ez egy igen bonyolult fejezet lett, amit nagyon rövid idő alatt írtam meg. Most pedig szeretném megkérni Jessica Coleman beküldőjét, hogy írjon megjegyzést! (: Bár még mindig örülök mások kommentjeinek is :D Na jó olvasást és várom a véleményeiteket! :P

23. fejezet - Koncert

(Cassie szemszöge)

„Néha kevésbé vagyunk szomorúak, ha becsap valaki, akit szeretünk, mint hogyha nem csap be.” – Francois de La Rochefoucauld

Mielőtt a srácok kiléptek a színpadra a sikítozó rajongók elé még egy gyors csókot váltottam Zaynnel.

Elindult a színpadon az intro majd a fiúk szépen kivonultak és hatalmas üdvrivalgással fogadta őket a közönség. Miután egy kicsit megnyugodtak a zenekar rákezdett a Na,Na,Na-ra. Ezt a lányokkal a színpad szélén végig tomboltuk. Ezután következett a Stand Up, erre is táncikáltunk, míg meg nem jelent mellettünk egy hosszú barna hajú és zöld szemű lány.

-          Szia! Te bizonyára Jessica vagy! – nyújtottam neki mosolyogva kezet.

-          Sziasztok! Igen, de hívjatok csak Jessnek – rázta meg a kezem. – Öm… Titeket, hogy hívnak?

-          Jaj, bocs – nevettem fel. – Én Cassidy Garin vagyok!

-          Én Lilian Stewart, de csak Lily.

-          Mackenzie Darell vagyok! – mutatkozott be neki Mack.

-          Hát én meg Mona Cross.

-          Örülök, hogy megismerhettelek titeket.

Mosolyogva figyeltük a fiúkat tovább, akik most épp egy pár twitter üzenetet veséztek ki a színpadon. Majd egy újabb nótába kezdtek, vagyis csak kezdtek volna, mert Harry elindult felénk.

-          Szia Jess! – ölelte meg a lányt. – Gyere velem!

-          Hova? – lepődött meg.

-          A színpadra, hát hova?! – forgatta vigyorogva a szemeit Hazza.

-          Nem, nem fogok veletek énekelni Harry! – tiltakozott a lány.

-          Te írtad ezt a dalt, szóval muszáj lesz velünk elénekelned! – erősködött göndörke… De rég hívtam így.

-          Jó, de soha többet – adta be végül a derekát Jess.

Harryvel kézen fogva vonultak ki a színpadra, ami miatt Lil kegyetlen féltékeny lett.

-          Úgy néz ki, hogy Jessica is megérkezett – szólalt meg a mikrofonba Liam. – Köszöntsétek szeretettel, ő írta a most következő dalunkat.

Majd intett Joshéknak, hogy kezdhetik.

-          Úr isten ez a Another World – túrt a hajába Lily. – Baromi tehetséges egy csaj lehet, ha ezt ő írta.

-          Még sosem hallottam – vallottam be.

-          Olyan furi, hogy a volt legjobb barátod a banda tagja és jóformán egy számukat sem ismered – nevetett Mack.

-          Nem igazán foglalkoztam velük – vontam vállat.

A dalt szokás szerint Liam kezdte, majd Harry részét Jess is énekelte és a lánynak egyszerűen olyan gyönyörű hangja volt, hogy csak pislogva figyeltünk.

-          Ő Jessica Coleman, nem? – kérdezte hirtelen Lil.

-          Ühüm, miért? – kérdeztem vissza.

-          Tudtam, hogy ismerős, volt tavaly az X-factorban, ne mondd Cass, hogy nem emlékszel, hisz együtt néztük…

-          Bocs, de tényleg nem emlékszem – próbáltam gondolkodni, de semmi nem jutott eszembe.

-          Te meg a lukas fejed – ingatta a fejét vigyorogva Lily, mire rögtön letámadtam és elterültünk, majd mindketten nevetésben törtünk ki.

Mikor Jessica csatlakozott hozzánk még mindig a földön ültünk és nevettünk.

-          Ennyire béna voltam? – esett kétségbe.

-          Dehogyis – nyeltem egy nagyot, hogy abbamaradjon a röhögő görcs. – Csodálatos hangod van, sajnálom, hogy kiestél az X-factorból…

-          Szóval emlékeztek rám? – lepődött meg.

-          Én nem – mosolyodott el Mack. – Angliában nem igazán követem az amerikai X-factort.

-          Brit vagy? Mondjuk gondolhattam volna az akcentusodról. – mosolygott Jess. – Különben mi közötök a bandához, már ha szabad ilyet kérdeznem?

-          Öm… Mack Niall barátnője, Cass pedig Zaynné, én meg Cassie-é – nevetett Lil.

-          De hát Zayn nem Perrie-vel jár? Le vagyok maradva – nevetett.

-          Annyira nem, kábé két napja vagyunk együtt Zaynnel – mosolyogtam. – Gyerekkori barátok voltunk.

-          Áhá, értem – mosolygott a barna lány.

Miután felcsendült a Moments Lil azonnal sírva fakadt, alig tudtuk megvigasztalni, igazából nem is akarta, hogy megvigasztaljuk, közölte, hogy ezen a számon ő mindig sír. Ezután az Up All Night jött, hogy oldja a hangulatot. Ezt a számot szerettem a legjobban, nem tudom miért, olyan energikus volt, olyan fülbemászó és valahogy én voltam. Nem a mostani énem, hanem a folyton bulizó, lázadó énem, akit Angliában hagytam.

Az album többi száma is felcsendült a koncert folyamán. Mi az utolsó szám alatt a lányokkal letámadtuk a büféasztalt, mert már majdnem kiszáradtunk a rengeteg ugrálásba és táncolásban, a számok ordításáról pedig ne is beszéljünk.

Amikor visszaértünk a fiúk már vidáman beszélgettek és csatlakoztunk hozzájuk.

-          Sziasztok! – mosolyogtam rájuk. – Zayn?

Nem is volt idejük válaszolni, mert hamar megpillantottam nekem háttal a barátomat és futni kezdtem felé.

-          Szuperek voltatok! – ugrottam nevetve a hátára.

-          Öm… Szia Cassie! – köszönt egy ismerős hang és ekkor vettem észre, hogy Zayn nem egyedül álldogál itt, hanem Perrie-vel.

-          Helló! – másztam le Zayn hátáról és értetlenül néztem rá.

-          Menj vissza a többiekhez, mindjárt jövök én is – biztosított.

-          Oké – sóhajtottam és visszamentem.

Vajon mit csinál itt Perrie, hisz Zayn szakított vele…

(Zayn szemszöge)

-          Ez meg mi volt? – vont kérdőre Perrie.

-          Semmi – sóhajtottam. – Neked most el kellene menned.

-          Mi? Zayn mi bajod van? Miért nem akarsz velem lenni?

-          Már mondtam, megígértem a srácoknak, hogy ma este együtt ünnepelünk, ezért voltam reggel kicsit mérges, hogy nem szóltál előre, hogy jössz… - magyaráztam.

Most, hogy itt volt velem szemben, teljesen berezeltem, képtelen voltam megbántani.

-          Jó – sóhajtott. – De a holnapot együtt töltjük?

-          Ühüm – bólogattam kelletlenül és fél szemmel Casst figyeltem.

-          Oké, akkor kérek egy búcsúcsókot és már mentem is. – nevetett Perrie.

-          Jó – sóhajtottam és láttam, hogy hál’ istennek Harry félre hívja Casst beszélgetni.

(Liam szemszöge)

-          Ez meg mi? – nézett Lily a csókolózó Zayn-Perrie párosra.

-          Hát nem szakítás ahogy elnézem – csóváltam a fejem.

-          Erről ne beszéljetek Cassie-nek – kérte a lányokat Niall.

-          Már miért ne? – fonta össze mellkasa előtt a kezeit Lil.

-          Mert ezt Zaynnek kell elintéznie, nem az a két vasat tartok egyszerre a tűzbe típus – magyaráztam.

-          Nekem most nem úgy tűnik – bökött a fejével a srác felé Mack.

-          Pedig tényleg nem olyan – erősített meg Louis.

-          Jó, nem beszélünk erről senkinek egy hétig, de ha nem változik a helyzet elmondjuk Cassnek – mosolyodott el gonoszul Lily.

-          Oké, akkor elmondhatjátok – fogadtam el a feltételt.

(Cassie szemszöge)

-          Mit akarsz Harry? – kérdeztem, mikor betuszkolt az öltözőjükbe.

-          Lilyről lenne szó – ült le a kanapéra én pedig csatlakoztam hozzá.

-          Hallgatlak – mosolyodtam el.

-          Gondolom mindent tudsz, a lányok az ilyet megbeszélik – szabadkozott.

-          Hát nem annyira részletesen, mint a fiúk, de igen Lil mindent elmondott – erősítettem meg.

-          Nagyon megkedveltem, de nem vagyok biztos benne, hogy ő is bír engem – pirult el kicsit.

-          Ne nevettess, Lily odáig meg vissza van tőled – kacagtam.

-          Komolyan? – csillantak fel a szemei. – Szóval, ha elhívom randizni, akkor eljönne velem?

-          Ezer százalék – biztosítottam.

-          Istenem Cass, köszi – ölelt meg.

-          Ugyan, nem csináltam semmit – nevettem.

-          Dehogyisnem, bemutattál minket egymásnak – mosolygott Hazza.

Miután sikeresen megbizonyosodott arról, hogy Lily nem fogja elutasítani csatlakoztunk a többiekhez.

Zaynnel nem sokat voltunk együtt, mert autogramot osztogattak, de amikor megölelt Mack és Lil olyan furin néztek ránk, nem értettem.

Jess-szel és Monával számot cseréltünk, hogy majd még valamikor összefutunk. Ők nem sokkal később el is tűntek az arénából.

-          Hachi merre van? – nézett körül Lou.

-          Haza ment – mosolyogtam rá.

-          De kár – keseredett el, mire elkuncogtam magam.

-          Haza vigyünk titeket lányok? – kérdezte Liam.

-          Ó, az jó lenne – mosolyogtam.

A csarnok hátsó bejáratánál már egy kocsi várt ránk. Mivel mi nem hoztunk napszemüveget, mert nem gondoltuk, hogy az éjszaka közepén szükségünk lehet rá, így Zayn, Louis és Harry szánt meg minket egy-egy szemüveggel.

Egymás után ültünk be a fekete limuzinba.

-          Első megálló? – kérdezte Louis.

-          13. utca – mosolygott Lil és Lou már ki is adta az utasítást a sofőrnek, amin mind elnevettük magunkat.

Mikor Lily kiszállt Harry egész az ajtóig kísérte és még egy ideig beszélgettek.

-          Sose jön? – ráncolta a homlokát Liam.

-          Randit kérni nem olyan egyszerű – vigyorogtam Zayn karjaiban.

-          Nocsak, nocsak – nevetett Louis.

Amikor Hazza beült a fiúk egyszerre skandálták, hogy ’Harry szerelmes’, szegény fiú fülig vörösödött.

-          Bocsi Harry – néztem rá angyalian, mire csal legyintett egyet, hogy semmi.

Ezután meg sem álltunk az 53. utcáig. Ezt már Lou meg sem kérdezte, rögtön tudta hova kell menni, az lett volna a meglepő, ha megkérdezi.

Négyen szálltunk ki a kocsiból és sétáltunk az ajtóhoz. Mi Zaynnel kicsit lemaradtunk, hogy ne zavarjuk Macket és Niallt.

-          Akkor majd holnap – bújtam hozzá szorosan.

-          Holnap nem jó – sóhajtott.

-          De délután még azt mondtad… - estem kétségbe.

-          Változott a program… - és ekkor összeállt a kép, hogy Perrie mit csinált a koncerten.

-          Oké, töltsd a napot nyugodtan Perrie-vel – mondtam sértődötten.

-          Mi? – lepődött meg.

-          Jaj Zayn, nekem akarsz hazudni? Jól meggondoltad? Már furi volt az is amikor mondtad, hogy beszéltél vele… Tudtam, hogy nem, de hinni akartam neked – dühöngtem.

-          Sajnálom – hajtotta le a fejét.

-          Sajnálhatod is – folytak a könnyeim. – Nem akarlak látni többet, hülyeség volt haza menni.

-          Cass?

-          Hagy békén, és többet ne keresse! – ordítottam és bevágtam magam mögött az ajtót.