Cassidy, i love you! ♫♪ 13. fejezet

Sziasztok!
Így még gyorsan a mai napon itt is van a fejezet, bár szerintem ezt már csak holnap olvassátok, de mindegy a lényeg, hogy fenn van. :D Jó olvasást és véleményezést! :)

13. fejezet - Viszlát London

(Cassie szemszöge)

„Ha az ember mindig mozog, akkor senki sem cseszegetheti.” – Rebecca Skloot

A hét csigalassúsággal telt, a fiúk folyamatosan fotózásokra és interjúkra jártak. Ezekben a szabad óráimban általában Mackenzie-vel töltöttem az időmet. Mack és Niall hamar megtalálták a közös hangot, bár randira még nem került sor, de ami késik, nem múlik.

Szerda reggel kómásan ébredtem. Amikor lementem észrevettem egy nekem szánt cetlit a hűtőn, ezek szerint egyedül vagyok.

Gyorsan melegítettem magamnak kávét és leültem az asztalhoz. Gondolatban kicsit elkalandoztam, mivel már csak egy nap választott el a hazaúttól.

Ijedten borítottam ki egy kis kávét az asztalra, mikor megcsörrent a telefonom. Egy számomra ismeretlen számot írt ki a kijelző.

-          Haló? – szóltam bele kicsit rekedten.

-          Szia Cass! Felébresztettelek? – kérdezte mézes mázosan a vonal túl oldalán Perrie.

-          Nem, dehogyis – kutattam a konyhában törlőrongyért.

-          Zayn adta meg a számod, mert úgy gondolta, hogy a mai napot eltölthetnék együtt, végtére is te holnap hazamész – ecsetelte.

-          Aha, persze – mit mondtam, te jó ég!

-          Oké, akkor egy fél óra és ott vagyok érted, annyi elég lesz, hogy elkészülj? – nevetgélt.

-          Aha, persze – ismételtem előbbi válaszomat.

-          Akkor szia Cass! – és a vonal szétkapcsolt.

Én pedig ott álltam az asztalnál kezemben kávés papírtörlőkkel és azon gondolkodtam, hogy vajon miért mondtam igent Perrie-nek… Talán, hogy ne bántsam meg Zaynt. Ez volt az egyetlen ésszerű megoldás.

Miután elmostam a bögrémet csináltam magamnak egy szendvicset, majd miután megettem felmentem felöltözni.

Mivel tegnap Louis segítségével bepakoltam a bőröndömbe, ezért csak két „kollekció” maradt elől, az egyik amelyben haza utaztam a másik pedig egy szakadt farmer, egy top és egy Mickey egeres szürke pulóver. Gyorsan magamra kapkodtam őket, majd elmentem megfésülködni.

Kicsit kisminkeltem magam, mert a szemeim alatt hatalmas szürke karikákat véltem felfedezni.

Mikor végeztem a legapróbb simításokkal is, akkor megszólalt a csengő.

-          Szia Perrie! – nyitottam neki egy mosollyal ajtót.

-          Szia Cass! – nyomott két puszit az arcomra. – Cuki a felsőd!

-          Köszi – vágtam egy gyors grimaszt, de mielőtt észrevehette volna, újra rendeztem arcvonásaimat.

-          Zayn nem szólt, hogy fel foglak hívni, igaz? – ez egy teljesen más Perrie volt, mint akit eddig ismertem.

-          Nem – ráztam meg a fejem.

-          Sejtettem… Mit csináljunk? – érdeklődött, miközben leült a kanapéra.

-          Nem tudom, azt hittem kész tervvel jössz – nevettem zavartan.

-          Nem kedvelsz igaz? – vonta le a nevetésemből.

Nem válaszoltam, csak nyeltem egyet, majd így folytatta.

-          Nem vetem ezt a szemedre – épp azt csinálja. – megértem én. Zayn a legjobb barátod meg minden, nem lehet könnyű a helyzeted…

-          Milyen helyzetem? – kezdett összezavarni.

-          Hát, hogy egy ekkora sztár árnyékában élsz, a gimiben ez fordítva volt, Zayn elmesélte…

-          Most komolyan azt hiszed, hogy féltékeny vagyok Sup… Zayn sikereire? – nevettem.

-          Miért, nem így van? – tette keresztbe a lábát.

-          Nem – ráztam a fejem mosolyogva. – Én tök örülök a sikereinek, el sem tudod képzelni, hogy mennyire, nekem Zayn mindig a testvérem volt, akár mi történt ő mindig ott volt mellettem, ezért kicsit bűntudatom is van amiatt, hogy az elmúlt két évben én nem voltam itt neki…

Nem értettem, hogy ezeket a dolgokat miért magyarázom Perrie-nek, mikor nem is szimpatizálok vele.

-          Ennek kifejezetten örülök – nevetett. – És akkor most menjünk el vásárolni!

Nem válaszoltam, csak a lány nyomában elhagytam a házat. A kocsiban miután bekötöttem magam előbányáztam a telefonom és egy gyors kör SMS-t küldtem Macknek, Harrynek és Niallnek.

A terv lefújva! Értitek, lefújva! Nekem ez nem megy… C.

Miután elküldtem megkönnyebbülve mosolyogtam Perrie-re, aki érdeklődve nézett rám, de úgy csináltam, mintha ezt észre se venném, és mivel nem kérdezett rá ezért nem is kellett válaszolnom.

A nap nagyon gyorsan eltelt, vásárolgattunk pár dolgot, én vettem egy felsőt, míg Perrie több szatyorral is távozott az üzletekből. Egész jól el voltunk egész nap, kezdtem komolyan megkedvelni a lányt és örültem, hogy végül elküldtem az SMS-t mindenkinek, aki csak tudott a kis tervről.

Amikor hazaértünk a ház már zajos volt, a fiúk hazaértek.

-          Sziasztok! – köszöntünk egyszerre az előszobából.

-          Helló! – lepődtek meg mind, kivéve Zayn, aki üdvözölte a barátnőjét.

-          Perrie mit keres itt? – kérdezte tőlem fojtott hangon Niall.

-          Vásárolni voltunk – vontam vállat egyszerűen, majd leültem.

Harry és az ír srác értetlenül néztek rám egy darabig, majd váll rántva csatlakoztak hozzánk és az este további részét a tévé előtt töltöttük.

Reggel izgatottan keltem, mivel már csak pár óra választott el attól, hogy újra lássam a barátaimat és persze agyát. Az ágyból kimászva belebújtam az aznapra kikészített ruhámba és az előző napit a pizsamámmal együtt belehajtogattam a bőröndbe, miután Louis megmutatta a pakolás fortélyait könnyedén be tudtam csukni a bőröndöt.

Szépen beágyaztam és mindent a helyére tettem. Szerettem úgy elmenni valahonnan, hogy minden a helyén van. A cuccaimat lecipeltem a nappaliba és lihegve terültem el a kanapén.

Felnéztem twitterre, míg a fiúk fel nem keltek.

@CassidyG: Szép jó reggelt! Útra készen!

Miután ezt kiírtam láttam, hogy van egy direkt üzenetem.

@PerrieLittleMix: @CassidyG köszi a tegnapi napot, igazán jót mulattam :) x

Mosolyogva válaszoltam neki.

@CassidyG: @PerrieLittleMix én köszönöm, hogy együtt töltöttük a napot, nem gondoltam volna, hogy ilyen jó lesz :D x

Miután ezzel végeztem unottan kapcsolgattam a tévécsatornák között. Nem sokára a fiúk is szép lassan leszivárogtak az emeletről és mind annyian útra készen álltunk. Reggeli után Paul csengetett be, hogy kivigyen minket a reptérre.

-          Cass! Szeretnék neked bemutatni valakiket! – szólt hozzám a reptér épületében Zayn, mire megpördültem.

-          Szia! Lou vagyok, a fiúk stylistja! – mutatkozott be a nő.

-          Hello! Cassidy Garin! – ráztam vele kezet.

-          Ő pedig Lou kislánya, Lux – mutatott a karjában nevetgélő kisbabára Zayn.

-          Jaj de aranyos vagy – mosolyogva simogattam meg az arcát, mire felkacagott.

Amíg vártuk a beszállást Zaynnel játszottunk vele és sétáltattuk. Olyan aranyos kislány volt és látszott, hogy mióta megszületett a fiúkkal van.

-          Ő a keresztlányom – húzta ki büszkén magát mellettem Harry.

-          Hát akkor Lux reméljük nem fogsz a keresztapucira hasonlítani – emeltem fel a magasba.

-          Most miért mondod ezt? – keseredett el Hazza, a Louistól hallottam, hogy ez a beceneve.

-          Miért ne mondjam? – nevettem és visszavittem a kislányt az anyukájához.

Louis és Eleanor nagyon sokáig búcsúzkodtak, de annyira aranyosak voltak, hogyha rájuk néztem mindig mosolyognom kellett.

Egyszer csak Mackenzie-t pillantottam meg a tömegben, de teljesen más irányba tartott, mint én. Kellett egy-két másodperc, míg felfogtam, hogy Niallhez siet oly nagyon.

Egy darabig búcsúzkodtak, majd mikor megkezdődött a beszállás engem is megölelt és megígértette, hogy sokat fogunk beszélni. Nagyon megkedveltem ezt a lányt, így nem láttam akadályát kérése teljesítésének.

Miközben álltam Zayn mellett a telefonomon pötyögtem.

@CassidyG: Viszlát London!